Mire vágyunk adventkor? Van, aki bátorító mosolyra, vigasztaló ölelésre vagy csak egy jó szóra áhítozik.

Advent van, a várakozás ideje. A rövid, hűvös nappalokat hosszú, hideg éjszakák váltják. Jólesik a forró tea, a meleg szoba, a ránk simuló kabát, az ujjainkba kulcsolódó másik ember keze. A koszorún meggyulladó gyertyák sejtelmes fénye régi emlékeket idéz és reményteli távlatokat nyit.

De vajon kire, mire várunk pontosan? Mit remél ezektől a napoktól a gyermek és a felnőtt?

A keresztény világ a Megváltó születésére várakozik. Számunkra ez az elcsendesedés, a befelé figyelés, a bűnbánat, ugyanakkor az adakozás, a tevékeny szeretet időszaka.

Mások nyugalomra, pihenésre, a napi rohanás mókuskerekéből való kilépésre várnak. Van, aki arra vár, hogy végre megcsörrenjen a telefonja, hogy valaki betoppanjon az ajtaján. Van, aki bátorító mosolyra, vigasztaló ölelésre vagy csak egy jó szóra áhítozik.

Vegyük észre magunk körül az apró jeleket, legyünk türelmesebbek a ránk bízottakkal és önmagunkkal is. Kopogjunk be bátran a morózus szomszéd ajtaján. Segítsünk annak, aki hiányt szenved. Üljünk le a szőnyegre játszani a gyerekkel, próbáljunk megértőbbek, kedvesebbek lenni a hivatalban, rendelőben, boltban, iskolában, benzinkúton. Legyünk ajándékká valaki számára minden egyes napon, hogy az adventi idő végén könnyű szívvel adhassuk át magunkat a karácsonyi csodának.

Mi a legjobb az adventben és a karácsonyban?

„A kis Jézus.” (Ági, 6 éves)

„Feldíszíteni a karácsonyfát. Együtt lenni a szüleimmel.” (Tomi, 5 éves)

„Voltunk egy templomban, ahol csináltam koszorút. Először befedtem fenyővel és utána raktunk rá díszeket. Ott van fenn a kerítésünkön.” (Luca, 6 éves)

„Én már adtam ajándékot a barátaimnak és tetszett nekik. Akkor olyan jót éreztem.” (Kata, 6 éves)

„Számomra gyerekkoromtól fogva ez egy varázslatos időszak. Puhábbnak, szebbnek látom a világot. Próbálok lelassulni, ami sajnos nem szokott sikerülni, de hétvégenként mindig kitalálunk valami közös programot. A fiaimmal korcsolyázunk, kirándulunk, vagy épp beülünk egy cukrászdába gesztenyepürézni.” (Lilla, 33 éves)

„Ilyenkor rengeteg a tennivaló, de egy-egy estét azért rászánunk a karácsonyi vásárra. Szombaton a lakásunkat takarítjuk, csinosítjuk és díszítjük, vasárnap templomba megyünk. Idén a barátaink is eljönnek az ország másik feléből, így még szebb lesz az advent.” (Gabi, 42 éves)

Szeretem az adventi fényeket, a hangulatot, de mire észbe kapok, el is múlt. Utána mindig bánt, hogy lemaradtam róla. Idén figyelni fogok rá, hiszen a gyerekek és a feleségem is igénylik a programokat. (Ákos, 36 éves)

„Szülessen bár Krisztus ezerszer Betlehemben, Ha benned nem, maradsz örökre elveszetten.” (Angelus Silesius)

„A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” (Pilinszky János)