Járai Máténak szombaton lett volna premierje
KarantÉN címmel új sorozatot indítottunk: ismert és inspiráló, városunkhoz kötődő embereket kértünk meg, írjanak olvasónknak. A napló jellegű bejegyzéseikben beengednek minket a nappalijukba, a kertjükbe, esetenként pedig még a háló- és fürdőszobájukba is, hogy mindannyian lássuk, ők mit kezdenek a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzettel. A Győri Nemzeti Színház népszerű művésze, Járai Máté éppen az Amadeus címszerepét próbálta, amikor érkezett a globális kérés: maradjunk otthon.
Szeretek itthon lenni! Sosem okozott problémát, nem szoktam unatkozni, igaz az utóbbi években nem is lett volna időm rá. Most lenne rá időm, de most sem teszem. Sokszor álmodoztam arról, akkora hó esik, hogy hetekig nem tudunk kimenni a lakásból…se színház, se forgatás… csak az “ittonlevés”! Igaz hó nincs, épp ellenkezőleg, gyönyörű tavasz van, de nincs színház, nincs forgatás… Így viszont nem olyan… Megkaptam, de nem így képzeltem.
Most sokszor gondolok arra, de hisz nekem a színházban kellene lennem, előadásom van, próbálnom kellene a közel tíz éve várt szerepemet, az Amadeust, aminek múlt szombaton lett volna a bemutatója. És persze hülyéskedni Nagy Balázzsal a Primadonnákban. Így nem az igazi… Nekem most mégsem itthon kellene lennem. Aztán eszembe jut: a kollégáim is otthon vannak, üres a színház, senki nem próbál, vagy játszik, nekem most az a „munkám”, hogy itthon legyek.
Nem panaszkodom, jó társaságban vagyok, Vele akár egy lakatlan szigetre is… Nemcsak a világ, hanem mi is történelmet írunk a feleségemmel, ilyen sokat talán csak a nyári szünetekben voltunk együtt, bár a 200 első randi forgatása miatt én az elmúlt két nyáron egyáltalán nem voltam szabad.
Most van időnk arra, hogy ne csak a lakás különböző zugait takarítsuk ki, hanem a lelkünkből is kisöpörjük mindazokat a dolgokat, amire ez a pörgő világ eddig nem engedett minket gondolni. A környezetünk diktálta a tempót, s ennek hirtelen vége lett, mi pedig úgy álltunk a helyzet előtt, mint az agarak: hiába futnának, nem engedik fel előttük a rácsot. Ezt a tempót persze nem lehet örökké tartani, most át kell gondolnunk sok dolgot… Közben pedig letakarítom a tűzhelyet… A mai napon éppen harmadszorra!
Járai Máté vallja, a legrosszabb helyzetekben is találjuk meg a humort. Követőinek gyerekkora óta meglévő képességét, a „Mari mama utánzást” is bemutatta.
További KarantÉN történetek:
Egyetlen dolog a miénk: a jelen – Sárai-Szabó Kelemen írása,
A karantén akárhányadik napja – Jakabos Zsuzsanna otthon töltött napjai,
Sorozatfüggők önkéntes karanténban – Balla Richárd naplózza az elvégzett teendőket,
Húsz fekvő minden Győrfi Pál-videó után – Egy személyi edző a négy fal között,
Bábművész a korona idején – Kocsis Rozi előre „szalad” ,
Együtt, egymásra vigyázva várnak – Hiányzik a munka a 86 éves Bede-Fazekas Csabának,
Szarka Zsófinak döntenie kellett: megy vagy marad – Új főzőműsor, saját készítésű pékáru, sajt és felvágott,
Nem szabad sajnálni az energiát az inspirálódásra – Blogol, vlogol, mesét olvas Markó-Valentyik Anna,
Élő színház a karanténban – Nagy Balázs nem hagy egyedül,
A maszktól párásodó szemüveg – dr. Horváth Sándor Domonkos is beszámolt egy napjáról,
A túlélést segítik a megélt élmények – Kokas Éva sem tétlenkedik.