Józsa Judit keramikus és művészettörténész. Szülei korondi keramikus népművészek. Családjában apai ágon visszamenőleg mindenki fazekasmester volt. A kicsi Józsa lány szinte a műhelyben nőtt fel. Itt ivódott bele a munka és a szépség szeretete, ami istenadta tehetségével együtt művésszé érlelte.

Mindennap az agyaggal játszott. Először a barátnőinek, osztálytársainak készített különböző mesefigurákat, plaketteket. Aztán egyszer csak ezek felemelkedtek a térben, háromdimenzióssá váltak, vagyis kisplasztikák születtek. Már akkor kitalálta, hogy különböző állagú és vastagságú agyaglapokat hajtogat egymásra. Sajátos módszerét a mai napig csiszolgatja, mert ez lehetőséget ad arra, hogy alkotásai realisztikusak, könnyen száríthatóak és kiégethetőek legyenek. Édesapjától azt tanulta, hogy egy keramikusnak csak tiszta forrásból szabad merítenie. Művészettörténeti tanulmányai pedig abban segítik, hogy a történelmi témák valóban hitelesek legyenek. A kiindulási pont viszont mindig az otthonról hozott örökség.

Első nagy kiállítási anyaga a magyar nagyasszonyokat vette sorra, Emesétől Tóth Ilonáig mintegy 60 nőt mintázott meg. Az Árpád-házi szenteken kívül például Kanizsai Dorottyát, Zrínyi Ilo nát, az első óvónőt, Brunszvik Terézt, az első orvosnőt, Hugonnai Vilmát, vagy a magyar sport első világbajnokát, Kronberger Lilyt. Ugyancsak megjelennek a sorozatban híres keramikusok, mint a Zsolnay testvérpár, Júlia és Teréz, valamint Kovács Margit is, akinek örömmel fedezte fel győri tárlatát. Olyan asszonyok ők, akik méltó példaképek lehetnek napjainkban is, mert az adott korban mindig, minden körülmény dacára helytálltak a családban, az országban, s ezáltal nemzetmegtartó oszlopokká váltak. Az ő példájukból mi is erőt meríthetünk, amire bizony nagy szükségünk van. Az egész világ forrong körülöttünk, a keresztény erkölcsi rend felborult. Ezért különösen fontos, hogy kapaszkodjunk az erényeinkbe, vegyünk példát nagyasszonyainktól. S nem utolsósorban tanuljunk népmeséinkből, ahol a királyfi nem vágja le a sárkány fejét, hiszen akkor rögtön tizennégy nő ki helyette. Inkább túljár az eszén.

Nekünk, magyaroknak nehéz helyzetben túl kell járni mindenkinek az eszén azért, hogy megmaradjon ősi kultúránk és örökségünk. Józsa Judit tárlatának középpontjában Mária, mélyen tisztelt Boldogasszonyuk áll, akinek védelmező palástja alatt évszázadok óta védelmet talált népünk. A mosolygós művésznő határozottan fogalmazza meg hitvallását: „Egyedülálló a magyarság Boldogasszony-tisztelete. Ez pedig minket, nőket arra tanít, hogy éljük meg minden életszakaszban a nőiségünket. Nekem nem adatott meg, hogy gyermekem legyen, azt a teremtő erőt, amit az anyaságban nem tudtam megvalósítani, az alkotásaimon keresztül próbálom létrehozni. Valamennyi szobromat úgy szeretem, mintha a gyerekecském lenne. Művészettörténészi ismereteimre támaszkodva, az ikonográfia tudatos használatával az egyetemes Isten-tudatot, a keresztény erkölcsi rendet, a magyar népi hagyományt, ősi örökségünket magyarságtudattal ötvözve alkotok. Célom a magyar társadalomban az egészséges önismeret elérése, ugyanakkor felhívom a figyelmet értékeinkre, megerősítve nemzettudatunkat és helyes önértékelésünket Európa szívében.”

Józsa Judit néhány héttel ezelőtt Magyar Örökség díjat kapott. Örökségünk – Népmeséink, Erényeink, Boldogasszonyunk című kiállítása szeptember 15-ig tekinthető meg a Triangulum Galériában.