A győri Széchenyi István Egyetem volt hallgatójának, a villamosmérnök Horváth Milánnak is köszönhető, hogy a Siemens Zrt. győri kirendeltsége nagy értékű adománycsomaggal támogatta a győri egyetem oktatási tevékenységét nemrégiben. Az akciót szervező tehetséges szakember már az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat tagjaként is fontosnak tartotta az érdekképviseletet. Ez a hozzáállás diplomaszerzése után is vezérli: ahol lehet, segít. Mostanában, ha lejár a munkaideje a Siemensnél, az Országos Mentőszolgálatnál vállal önkéntes feladatokat.

Miért tartja fontosnak, hogy lobbizzon a Széchenyi István Egyetem érdekében munkaadójánál?

Nem kellett sokat lobbizni, mert a legtöbb kollégám – a Siemens győri irodájában – a Széchenyi István Egyetemen végzett. Az intézmény és a vállalat közötti kapcsolat pedig már hosszabb ideje nagyon jó. Minden munkatársam úgy gondolja, hogy fontos támogatni az alma matert.

A jövőben tervez hasonló akciót szervezni?

Beszéltem erről itt végzett szaktársakkal is. Erőnkhöz mérten igyekszünk támogatni egyetemünket. Ehhez forrásokat kell találnunk, ami ebben a járványtól terhelt helyzetben nehezebb, de ha látunk lehetőséget, mindenképpen gondolni fogunk erre.

Szemmel láthatóan erős a kötődése a győri egyetem iránt.

Sokat kaptam a Széchenyi István Egyetemtől, s szeretnék ebből visszaadni. Nagyon szerettem ide járni, kissé el is húztam a tanulmányaim befejezését. Az első évtől kezdve tagja voltam a Hallgatói Önkormányzatnak (HÖK), talán épp ezért hallgatói, oktatói és vállalati oldalról is látom, mire lehet szükség az intézményben. Igyekeztem segíteni az adományozás szervezését, s ezután az én feladatom az is, hogy a Siemens modern felszerelései adta lehetőségeket a lehető legjobban ki tudják használni az egyetemi polgárok.

Miért tartja ilyen egyértelműnek, hogy adjon, s gondoljon a Széchenyi-egyetemre?

Az egyetemi életem összeforrt a HÖK-ös pályafutásommal, így a kezdetektől próbáltam segíteni az embereknek. Nekem ez adta meg a komfortérzetet, és mondhatjuk, hogy szabadidős tevékenységemnek is tekintettem az érdekképviseletet. Ez a hozzáállás a diplomaszerzés után is vezérel: ahol lehet, segítek. Most munka után az Országos Mentőszolgálatnál vállalok önkéntes feladatokat.

Említette, hogy sokat kapott az egyetemtől. Mi az, ami a legtöbbet jelentette?

A szakmai képzés mellett értékes emberi kapcsolatokat alakíthattam ki, s a hallgatói érdekképviselet során látványosan fejlődött a kommunikációs és a problémamegoldó készségem. Az egyetemi éveim előtt egy kis faluban éltem, és eléggé magamnak való voltam. Ehhez képest ma már nem vagyok feszült, ha emberekkel kell beszélni, vártam ezt az interjút is, s szívesen építem szakmai és privát kapcsolataimat. Sokat köszönhetek mentoromnak, dr. Kovács Gergelynek, aki egyengette az utamat. Ő ajánlotta annak idején a Siemens gyakornoki programját, konzulensem volt a szakdolgozatírásnál, és azon kevesek közé tartozik, akivel lehet beszélni néha teljesen elvont témákról is. Az érdekképviseleti feladataim során pedig megtapasztaltam, hogy mások problémáinak megoldása érdekében jóval többre vagyok képes, mint magamért. Hálás vagyok, hogy szakmai tudásom és személyiségem ebben a közegben formálódhatott.

Tervezi folytatni tanulmányait?

Biztos vagyok abban, hogy a győri egyetemen tanulok majd tovább, szeretnék bővebb ismeretekre szert tenni más szakterületeken is. Úgy látom, a Széchenyin van olyan szintű elméleti oktatás, mint bárhol máshol, a gyakorlati ismeretek átadásában pedig egy dinamikusan fejlődő közeget nyújtanak az oktatók és az intézmény egyaránt. Tanulmányaim során számos oktató hatással volt rám. Lukács Antal analízis és differenciálegyenletek kurzust tartott. Érthetően magyarázott, nem ugrottuk át az alapokat azzal, hogy „ezt már korábban tanulták”. Tavaly egy szakmai projektnél felmerülő térgeometriai számítással kapcsolatos fennakadásban fordultam hozzá, és minden további nélkül segített. Dr. Kuczmann Miklós professzor úrral legtöbbször hallgatói ügyekkel kapcsolatban találkoztunk, de már az elején feltűnt, milyen elkötelezett az oktatás-kutatás iránt, és mennyire megértő a hallgatók problémáit illetően. Több oktatóra is igaz ez a győri egyetemen, ami miatt számomra a mai napig vonzó képzőhely.

Milyen karrierutat lát maga előtt?

Nem gondolkodtam még ezen. Négy éve kezdtem a munkát a Siemesnél mint gyakornok, és tavaly májusban, diplomaszerzés előtt fél évvel vettek fel főállásba. Nem látok a jövőbe, de azt tudom, hogy szeretnék a Siemensnél maradni, mert megtetszett ez a környezet, hiszen olyan munkatársakkal dolgozom, akik támogatnak és inspirálnak, illetve olyan vezetőm van, aki egyenrangú félként kezel egy szakmai vitában, és sajátjaként védi a beosztottjai érdekeit. Több munkahely után talán itt érzem először, hogy nem stresszel a munkába járás. Maga a munkakör változatos. Nincs két egyforma projekt vagy szervizkiszállás, szinte egyforma napok sincsenek. Mindig van tennivaló, megoldásra váró feladat és fejlődési lehetőség számtalan témában. Ezek olyan kellemes pluszok, amit nem talál meg az ember bárhol.

Forrás: Széchenyi Egyetem