Vannak, akiknek a lényéből fakad, hogy másoknak segítenek, és számukra magától értetődő, hogy a közösség érdekében cselekszenek. Kertai Melinda éppen ilyen. Alázattal éli életét és empátiával fordul embertársai felé.

Kertai Melinda a tavaly októberben életre hívott, Győrszentiváni Önkéntes Tűzoltó Egyesület alelnöke. Ahogy az egyesület nevéből is kitűnik, a tagok belső indíttatásból, a közösséget szolgálva látják el feladatukat. De ahhoz, hogy az alelnök lánglovagokhoz való kötődését megértsük, vissza kell mennünk az időben.

Kertai Melinda Győrben született, az általános iskolát Gyárvárosban végezte, majd a Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Középiskola tanulója lett, ahol harminchárom fiú osztálytársa volt.

„Lányként a divatot is szerettem, de a fiús dolgok is közel álltak hozzám. A Jedlikből a tűzoltókhoz rendszeresen átjártam, mert édesapám ott szolgált hivatásosként. Szinte a laktanyában nőttem fel” – meséli a győrszentiváni önkéntes tűzoltó, aki az évek alatt a járművekhez való kötődését is felismerte, így érettségi után a Széchenyi István Egyetemen folytatta tanulmányait, és műszaki menedzserként végzett. „Dolgoztam autószalonban is, de végül a MosolyGyár Győr volt az, ahol megtaláltam önmagamat. Négy éve indítottam útjára, hogy élményt és információt is adjak a gyerekeknek.”

A kétgyermekes családanya életében újabb jelentős változást hozott, hogy tavaly ősszel megalapították a Győrszentiváni Önkéntes Tűzoltó Egyesületet, amelynek alelnöke.

„A vezetőségből mindannyian kötődünk a tűzoltósághoz valamilyen formában. Jelenleg tizenegy aktív taggal működünk, köztük középiskolásokkal” – mondja Kertai Melinda, aki a többiekkel együtt nagyon várja már, hogy riszthatóak legyenek. „A tűzoltó alapképzést már hét tagunk teljesítette, az egyik elnökségi tagunk pedig a tűzoltásvezetési képzést végzi, ami a járvány miatt szakadt félbe.”

Az önkéntes lánglovagot a családja is mindenben támogatja, két gyermeke számára is természetes, hogy olyan eszközökkel találkoznak, amik nem feltétlenül jelennek meg minden háztartásban. „Ők ebben nőnek fel, és természetes számukra. A lányom nagyon empatikus, ő is azt figyeli, hogyan segíthetne másokon” – mondja Melinda.

Ha pedig visszautazunk az időben, akkor is tetten érhető az a fajta segítő szándék, ami a családját jellemzi. „A húgom annak idején mindig a legcsúnyább plüssállatot választotta ki, mert tudta, hogy más úgysem vinné haza. Ha pedig az elmúlt hónapokat nézzük, akkor a családunk elsősorban a szállítmányozásban tudott segíteni, így a járvány alatt is rendszeresen vittünk adományokat.”

Ha már a családnál tartunk, a győrszentiváni önkéntes tűzoltók is összetartó családot alkotnak, akik minden körülmények között számíthatnak egymásra. „Mindenkinek megvan a feladata, és sosem hagyjuk magára a másikat. Ha vonulunk, én a gépjárműfecskendőt vezetem, onnan próbálom a legjobb tudásom szerint támogatni a társaimat. Szeretek közvetlenül segíteni, a két kezemmel” – emeli ki az egyesület alelnöke, aki bevallása szerint kitartóan tud küzdeni olyan célokért, amik a közösséget szolgálják. „Nagyon jól vagyok, és az egyesület dolgai is remekül alakulnak. Ráadásul úgy látom, a település is egyre inkább érzi, hogy számíthat ránk.”

Ha nyitottak vagyunk a világra, és észrevesszük a másikat, akkor a világ is megnyílik felénk, és mások is észrevesznek minket. Bár Kertai Melinda nem azért segít másoknak, hogy megköszönjék neki, hanem azért, mert egy láthatatlan belső motor hajtja előre. Ez a motor lehet a szív, lehet a lélek, egy biztos, hogy a jó szándék és az odafigyelés képes megtölteni üzemanyaggal.