Egészen kicsi volt, mikor világossá vált számára, hogy ha egyszer felnő biztosan énekesnő lesz. Gyerekként sokat utaztak vonattal Erdélybe, olyankor az elterülő pipacstengerbe feledkezve álmodozott karrierjéről. Boda Bernadettért Győr egy emberként szorított, mikor A Dal című műsorban a saját életéből merítkező, Anya bújj mellém című szerzeménnyel bemutatkozott. A győri tehetséget terveiről és az előtte álló kihívásokról is kérdeztük.

A nyári időszakban is egymást érik a fellépések, nincs idő a pihenésre, pláne nem most, hiszen egy nagyon fontos eseményre készülsz.

Boda Bernadett: Július 30-án Nyúlon, az Ady parkban lesz az első nagyzenekarral kísért szólókoncertem, egy órán keresztül csak a saját dalaimat hallhatja majd a közönség. Erre készülünk gőzerővel, ráadásul ezzel párhuzamosan három dalból videóklipet is forgatunk, a napokban az elsőt már láthatják is az érdeklődők. Sűrű a program, de nagyon jól bírom, hiszen mindig erre vágytam, ez az a fajta fáradtság, ami jól esik az embernek.

Mondhatjuk, hogy eleve elrendeltetett, hogy ez a pálya lesz az életed. Mindig énekeltél, az alapokat a Bartók zeneiskolában kaptad, 13 évesen pedig már megírtad az első önálló dalodat.

B.B.: És képzeld, nem beszéltem róla senkinek, mert azt hittem ez a normális, hogy mindenki dalokat ír. Minden érzelmemet, mindent ami történt körülöttem, azt dalban írtam le. Néhány évvel ezelőtt kezdtem el énekelni két győri zenekarban, a Hoppáréban és a Dzsemben amit borzasztóan szeretek, de egyszer csak jött az ötlet, hogy nagyon szívesen megmutatnám azt, hogy ki vagyok én, milyen az én lelkem, így neveztem A Dalba. Azt gondolom, hogy a karrieremben nem feltétlenül az áttörést jelentette ez a bemutatkozás, de mindenképpen új kapukat nyitott meg.

10 éves a kisfiad, ha nem zenélsz Veled töltöd minden szabad perced. Ezékiel hogyan fogadta, hogy anya ott van a tévében és híres lett?

B.B.: Mikor írok egy új dalt, mindig megmutatom neki, és amivel bejutottam a műsorba, az Anya bújj mellém volt a kedvence. Ott volt velem az élő showban is, de amikor csak tehetem viszem magammal a próbákra, a koncertekre, igyekszem mindenbe bevonni. Egyébként szeptembertől Ezékiel is elkezd majd zongorán tanulni, ezt ő maga találta ki.

Talán sorsszerű, hogy a győri tehetségkutatón, a Színpadra fel! című rendezvényen Te is értékelni fogod a fellépőket, hiszen a zsűri stábját erősíted. Milyen szempontok alapján fogod pontozni az indulókat?

B.B.: Nagyon nagy alázattal veszek részt az egész produkcióban, főleg azért, mert a színpadról is nagyon frissek az élményeim, most pedig hirtelen a másik oldalra kerültem, így nagyon értem és érzem, hogy a versenyezők mit élnek át, hogy mi van bennük. Ami fontos, hogy a lélekjelenlétet lássam. Az, hogy valaki bakizik vagy izgul, az kevésbé fontos, mint az, hogy sugározza: szereti amit csinál és szeretne magából valamit átadni. Ugyan ezt várom magamtól is. Mindig csak azt kérem a jó Istentől, hogy amit ajándékba kaptam, azt hadd adjam át, áradjon tisztán belőlem a közönség felé…