A fiatal generációk számára komoly, mindennapi szorongást jelent a szélsőséges környezetvédők által prognosztizált apokaliptikus klímakatasztrófa, mely során „emberek milliárdjai fognak meghalni”. Azonban a tudományos tényeken alapuló valóság másképpen fest, és úgy tűnik, hogy az apokalipszis még „várat magára”. A különböző zöld eszmék ökológiai szempontból néha nagyobb kárt okoznak, mint hasznot és hasonlóan fenntarthatatlanok, mint a környezetromboló magatartásformák. E folyamatok megértésére és mikéntjére világított rá a MCC győri képzési központjában november 16-án tartott könyvbemutató, mely során Michael Shellenberger „Apokalipszis soha” című könyvéről Litkei Máté a Klímapolitikai Intézet igazgatója beszélgetett a szerzővel. Az eseményen közel 140 fiatal érdeklődő vett részt, akik figyelemmel hallgatták a „nem mindennapi” témát bemutató pódiumbeszélgetést.
A beszélgetés során a szerző kifejtette, hogy ő maga is elkötelezett környezetvédő aktivista és energiaszakértő, de fontosnak érzi, hogy az emberiség különbséget tudjon tenni a szélsőséges környezetvédők által támasztott fikciók és a tudományos tények között. A klímakatasztrófával fenyegetőző szélsőséges környezetvédő aktivisták olyan nyomást helyeznek a fiatalok vállára, amely szorongáshoz, depresszióhoz vezet.
A valóság azonban sokkal összetettebb és bonyolultabb annál, minthogy ilyen leegyszerűsített sémákkal modellezni tudnánk azt. A fenntarthatóság és a klímavédelem céljai tekintetében a technológiai fejlődés, és a hatékonyság minél magasabb szintre való emelése a megoldás, semmint a meglévő műszaki és infrastrukturális környezetünk „visszaépítése” és elpusztítása.
Michael Shellenberger rámutatott arra a folyamatra, amely Európa számos országában, de különösképpen Németországban a nemzeti energiamix összetételében újra felerősítette a kőszénfélék szerepkörét a villamosenergia-termelés tekintetében. A német energiapolitika, mely kizárta, sőt drasztikusan leépítette a nukleáris energia villamosáram-termelő szerepét, kétszínű módon a francia atomerőművek és az új szénbányák megnyitását feltételező fosszilis erőművek által megtermelt villamosenergiára támaszkodik. Mind az energiatermelés, mind az élelmiszerelőállítás terén a koncentráció fokozására kellene törekedni, mely az erőforrások maximális kihasználását jelentené. A fenntarthatóságot és klímavédelmet nem szabadna politikai lobbisták és üzleti érdekkörök eszközévé tenni, hanem tudományos tényeken alapuló beavatkozások sorozatának kellene lennie, amely eredményezné a hatékonyság növelését ezáltal a klímatudatosabb és hatékonyabb társadalmi – gazdasági modellek kialakítását.
A beszélgetést követően a nagyszámú fiatal közönség kérdéseket tett fel a szerzőnek és beszélgetőpartnerének, melyek főként az európai zöldpolitikára és a jövőbeli trendek, szcenáriók felvázolására irányultak.