Kurcsis László grafikusművész, a győri Forrás Waldorf Iskola rajz és művészettörténet oktatója, Árnics Katalin gyógypedagógiai tanár, pszichopedagógus özvegye megfogadta a tanácsot és csak futni megy ki a közeli parkba, vagy bevásárolni, egyébként otthon van önmagával.

– Április 2-a, az Autizmus Világnapja különös jelentőséggel bír az Ön számára.
– A közelmúltban elhunyt feleségem, Árnics Katalin, aki a Magyar Vöröskereszt Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezetének Autizmussal élő gyermekeket támogató csoportja vezetője volt, hosszú évek óta azon munkálkodott, hogy Győrben több színtéren segítse az autizmussal élő gyermekeket, családjukat, az őket körülvevő környezetet és a szakembereket. Többek mellett szervezte az autizmus világnapjának helyi programjait, a kékkötést, színházi- és koncert előadásokat az érintetteknek. Kati munkáját, szellemiségét szerettem volna folytatni, hogy idén is megünnepeljük a világnapot. Többen összefogtunk, érintett szülők, a Vöröskereszt támogató csoportja, de sajnos a vírus közbeszólt. Figyelemfelhívásként idén is kékbe öltöztettük volna a Széchenyi teret, a már meglévő kötött anyagokkal. Flashmobot terveztünk a Waldorf iskolával és a Széchenyi István Egyetem Gyógypedagógiai karával közösen, zenével, tánccal, valamint a Rómer Ház Mozijában a Különleges életek című autizmussal foglalkozó filmet láthatta volna a közönség. Ez mind elmarad idén.

Jó hír azonban, hogy Győr csatlakozott az Együtt az Autistákért Alapítvány  #éniskékvagyok kezdeményezéséhez, így április 2-án, csütörtökön 19.45 órától, az autizmus színébe, kékbe öltözik a Jedlik Ányos Híd és az Audi Aréna. Remélem, így Győrben, ezen a napon egy kicsit Katira is emlékeznek.

– Az élet a koronavírus idején sem állt meg, önnek is tanítani kell. Hogy megy az online oktatás egy művészembernek?
– Ez egy nagyon komoly kihívás mindenkinek, de ez a Waldorf iskolákban még nehezebb. Nálunk sokkal szorosabb a tanár diák kapcsolat, szavakkal tanítunk és nem leírt, és bemagolandó szöveggel. Ezúttal azonban engedni kellett a Waldorf alapelvekből annyit, hogy a kapcsolattartásra mindenféle digitális eszközt használunk.

Én rajzot és művészettörténetet oktatok, ami a mostani helyzetben elég különlegesen, digitális rendszereken keresztül zajlik. A rajztanítás szerintem személyes kontaktust igényel, hiszen ahogy készül az alkotás, tudok segíteni, korrigálni. Nehéz távolról pontos instrukciókat adni. Most pedig csak az elkészült munkákat látom, azokat tudom értékelni, jellemezni személyre szólóan. Érettségire készülőket készítek fel művészettörténetből, itt könnyebb a helyzet, témakörönként haladunk, teszteket, kérdéseket küldök számukra, azokat kitöltik, és én ellenőrzöm. Számomra nagyon hiányzik az eladások hangulata, a személyes kontaktus.

– Milyen hatással van a művészetére, az alkotó kedvére a kialakult helyzet?
– Ez a helyzet időt adott. Most lelassult minden, az ember szembenézhet önmagával, mélyebbre áshat a saját lelkében. Én is ezt csinálom. Dolgozom, vázlatokat készítek, és nagyon remélem, húsvétra elkészülök az új munkáimmal. Emlékek és csend lesz a sorozat címe, amelyeken részben az én veszteségem, részben ennek az új helyzetnek a lenyomatai láthatók majd.