Az élmények nehezebben pótolhatók, mint a másodfokú egyenlet megoldóképlete

Közeleg a tanév vége, újra vegyes időszakot zárnak az iskolák, a diákok lassan bizonyítványt kapnak. Mi kerül idén az értékelésbe? S mit visznek magukkal a fiatalok a jövőbe? Erről kérdeztük Horváth Pétert, a Révai Miklós Gimnázium igazgatóját, a Nemzeti Pedagógus Kar elnökét.

Vegyes élményekkel és tapasztalatokkal teli időszakon vagyunk túl. Milyen bizonyítványt kapnak a diákok a tanév végén?

Nagyon nehéz megállapítani és nehéz általánosságban beszélni erről. A tapasztalataink is vegyesek a digitális oktatással kapcsolatban. Vannak olyan tantárgyak, amiben megfelelően lehet segíteni az online térben, s vannak, amikben nehezebben. Korosztályok szerint is különböző a gyerekek önállósága, így az elsajátított tananyag is. Ami biztosan mondható – hiszen túl vagyunk az érettségin –, hogy a végzős évfolyam jól teljesített. Az, hogy a diákok tudtak egyénileg és kiscsoportokban konzultáción részt venni, nagyban segítette az eredményeiket.

Az alsóbb évfolyamon árnyaltabb a kép. A leendő végzősök között – akik nem matematikából tanulnak tovább – feltettük a kérdést, szeretnének-e a következő tanévben fakultáció keretében plusz órában matematikát tanulni, hogy átismételjék a tananyagot és készüljenek az érettségire, szinte mindannyian éltek a lehetőséggel.

Bízom benne, hogy a következő évben a tapasztalatokra támaszkodva nem fog gondot okozni a továbbmenetel.

Számolnak azzal, hogy jövőre is át kell térni digitális oktatásra?

Azok az iskolák járnak el a legjobban, amelyek felkészülnek rá. Remélem, hogy a járványhelyzet nem lesz olyan súlyos, maradhat a jelenléti oktatás, vagy ha nem, akkor csak rövidebb időre akasztaná meg a digitális oktatás, s nem minden évfolyamot érintve.

Hogyan dolgozták fel a kamaszok a megváltozott helyzetet?

A gyerekeknek szükségük van egymásra, szükségük van egy olyan keretre, mint az iskola, ahol a tanuláson túl egyéb más közösségi élmények érhetik őket. A közösségben dolgozás alatt szorosabb, lazább barátságokat alakíthatnak ki. A mindennapi apróbb élmények, például hogy testnevelésórán, egymásért drukkolnak, a személyiségük fejlődéséhez is sokat hozzátesz. A kirándulások, színház- és mozilátogatások, a diákigazgató-választás, a szalagavató, a szerenád, az utolsó órák nehezebben pótolhatók, mint matematikából a másodfokú egyenlet megoldóképlete.

Van pozitív hozadéka a helyzetnek a kamaszokra nézve.

Azoknak, akik picit jobban magukra maradtak, mert nincsenek testvéreik, kevesebb barátjuk van, vagy új közösségbe kerültek, például kilencedik évfolyamba léptek, nem tudott kialakulni az osztályon belül a szorosabb kapcsolat, nekik nehezebb volt a helyzetük.

Ha pozitív dolgot szeretnék megfogalmazni, akkor talán az, hogy teher alatt nő a pálma. Az, hogy egyedül kell feldolgozni tananyagokat elküldött segítséggel, erősíthetett tanulási kompetenciákat. A gyerekek egy részénél erősödhetett az önfegyelem, de ez nem általános tapasztalat.

Akinek korán kellett kelnie az utazás miatt, ő időt nyert.

Mit visznek magukkal a végzősök a jövőre?

A végzősök pont a héten búcsúztak el a tanáraiktól. Nagyon szépen megfogalmazták, minden nehézség ellenére úgy gondolják, sokat kaptak, szép időszak volt az életükben, sajnálják, hogy az utolsó szakasz így alakult, nagyon hálásak a jelenléti oktatásban s a digitális oktatásban tapasztalt segítségért is. Bár tényleg sok mindenből kimaradtak, ami korábban természetes volt, de tudták, hogy ez egy ilyen helyzet. Hamarabb elmúlt az a gondtalan gyermekkor, amikor csak a tanulásra kellett koncentrálni. Rákényszerültek, hogy ők osszák be a napjaikat, önállóbban kellett helytállniuk, ami mindig egy gyorsabb érési folyamatot eredményez.

Ugyanakkor szerte az országban mindenki érezhette, hogy az iskolák az erejükhöz képest támogatták a tanulóiknak.