1. rész
Az elmúlás méltóságának is vannak szabályai
Fotó: Marcali Gábor
A mindenszentek, a halottak napja az érzelmi emlékezések ünnepe. Már nem élő szeretteinket idézzük meg ilyenkor. A virágtalan hétköznapokon azonban pátosz és keserűség nélkül is gondolnunk kell az elkerülhetetlen halálra. Életünkben mindannyiunknak dolga van a halálunk utáni idővel. Dr. Ladotsy Gézával, a Jószív Temetkezési Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatójával, az Országos Temetkezési Egyesület alelnökével most a temetkezési helyekről, a sírhelyek megváltásáról beszélgetünk.
Azt tudják az emberek, hogy alapvetően kétféle temetkezési lehetőség van: a hagyományos koporsós és a hamvasztásos temetés. A koporsós temetés esetén temetési hely lehet egyes vagy kettes sírhely, illetve kripta. Az egyes sírhely alapmérete egy koporsó, a sírgödör mélysége 200 centiméter. Rátemetés esetén úgy kell mélyíteni, hogy a felülre kerülő koporsó aljzata legalább 160 centméter mélységre kerüljön. A hagyományosnál az a főszabály, hogy egy sírba két elhunytat lehet eltemetni. Arról viszont nem mindenki értesült, hogy a második elhunyt eltemetése előtt gyakran mélyíteni kell a sírokat. Ez a jogszabályok szerint sírnyitásnak minősül. Nem mindegy, hogy mikor nyitjuk ki a sírt, vagyis mennyi idő telt el a két temetés között. Tizenöt év után ma már nem kell ÁNTSZ-engedély a rátemetéshez szükséges sírnyitáshoz.
„A sírbolt fontosabb, mint a lakóház, hiszen az ember akármilyen sokáig él, sokkal rövidebb ideig él ezen a világon, mint a másikon. És bolond ember az, aki jobban törődik az ideiglenes lakhellyel, mint a véglegessel.” (Hegedűs Géza)
Hamvasztásos temetés esetén az urna koporsós temetési helyre is rátemethető. Ehhez nem kell sírnyitási engedély. Az urnaelhelyezés a sír lejárati idejét nem hosszabbítja meg.
A sírokba a két hagyományos módon temetett elhunyt fölé két urna helyezhető el. (Összesen tehát egy sírban négy elhunyt lehet. Természetesen hamvasztásos temetés esetén a hamvak temetési helye lehet urnafülke 10 éves lejárati idővel, vagy urnasírbolt – urnakripta – 25 éves lejárati idővel.) Lejárat után az urnákat a temetési helyről (urnafülkéből) ki kell szedni, de fontos szabály, hogy ezek tárolási helyéről is nyilvántartást kell vezetni. Magyarországon ma lehetőség van arra, hogy a hozzátartozó hazavigye az urnában található hamvakat. Ezt többnyire költségcsökkentés indokával teszik, vagy azt akarják, hogy elhunyt hozzátartozójuk állandóan a közelükben legyen. Dr. Ladotsy Géza tapasztalatai szerint azonban pár nap múlva sokan engedély nélkül visszahozzák az urnát, a temetőbe, s hozzátartozók sírjába külön szertartás és mindenféle jelölés nélkül elhelyezik.
Ez a megoldás több súlyos kérdést is felvet. A temetőgondnokságon ugyanis számon tartanak minden urnát, s ha a hozzátartozó úgy nyilatkozik, hogy az otthonában tartja halottjának földi maradványait, akkor ezt rögzítik a nyilvántartásban. Nem ritka, hogy a hozzátartozó testvére mit sem tud erről. A temettetőnél otthon nem találja a hamvakat, a síron sem jelölik a nevét. A testvérek, gyerekek nemegyszer összevesznek ezen. Ez a megoldás a kegyeleti jogok gyakorlásának lehetőségét sem biztosítja.
A temetkezési vállalat ugyan kér egy nyilatkozatot arról, hogy az illető valóban egyedül jogosult-e a hamvak hazavitelére, illetve temettetésére. Mivel temetkezési vállalkozásról van szó, ennek ellenőrzésére nincs lehetőségünk. A rendelkezési jog mindig a temetkezési hely megváltóját illeti meg.
Ha a hozzátartozó valóban hazaviszi az urnát, köteles gondoskodnia arról, hogy kegyeleti helyként ugyanúgy meglátogathassák az elhunytat ismerő barátok, rokonok, mintha a hamvai a temetőben lennének elhelyezve. Ezeket a körülményeket a legtöbb helyen nem teremtik meg, egyszerűen fölteszik a polcra vagy a szekrénybe az urnát.
A titokban sírba helyezett és az otthon egy közönséges tárgyként tárolt urna esetén is sérülnek a kegyeleti jogok, halála után nem kapja meg az ember az életében (sőt önmagában az életével) megérdemelt méltóságot az elmúlásban.
A 2. részben a temetés költségeiről is beszél dr. Ladotsy Géza: