Erdélyi kastélyaink soraiból kaphattak ízelítőt azok, akik ellátogattak a győri MCC-be, ahol Margittai Gábor, az MCC Magyar Összetartozás Intézetének igazgatója tartott előadást a témáról.
Az erdélyi nemesség és arisztokrácia valaha pompázatos kastélyok láncolatát hozta létre Erdély területén. E kastélyok képezték az erdélyi magyar kultúra és a művelődés központjait évszázadokon keresztül. Telekiek, Bethlenek, Hallerek vagy Bánffyak, hogy csak néhányat említsünk azok közül a sokak által ismert magyar nemesi és arisztokrata családok közül, akik vagyonukat és tehetségüket áldozták Erdély és a haza szolgálatára. Az erdélyi kastélyépítészeti helyszínek között is kiemelkedik a Maros folyó mente, ahol több száz kilométer hosszan egymást érik a különböző történelmi családok valaha szebb napokat látott kastélyépítészeti remekei. Sajnos e kiemelkedő művelődéstörténeti helyszíneinket sem kímélték a történelem viharai. Az 1920-as román impériumváltás, majd a második világháború és az azt követő erőszakos kollektivizálás teljes mértékben felforgatta az ősi tulajdonviszonyokat és egyben olyan funkciókat adott főúri kastélyainknak, melyek drasztikus mértékben leamortizálták fizikai állapotukat, nem egyet a teljes pusztulásra ítélve. A legutolsó történelmi „fordulat”, az 1990-es politikai rendszerváltozás reménnyel töltötte el a hajdani tulajdonosokat, hiszen az állami restitúció során e kastélyok és birtokai visszaszállhattak az eredeti tulajdonos családokhoz. A román állami bürokrácia azonban mindent megtett és megtesz azért, hogy e folyamat a lehető legkomplikáltabban, adminisztratív útvesztők során bonyolódjon le.
Margittai Gábor elmondta, hogy kutatótársával és feleségével, Major Anitával évtizedek óta keresik fel a még megmaradt erdélyi kastélyainkat abból a célból, hogy filmes felvételek segítségével bemutassák azokat a magyar emberek számára. A győri eseményen a marosvécsi Kemény-kastély jelenkori állapotába és a kastélyt övező, az elmúlt évtizedek során lezajlott bürokratikus folyamatokba láthattak bele az érdeklődők a Tiltott kastélyok nyomában – az erdélyi magyar főnemesség múltja és jövője című film segítségével.
A marosvécsi kastélyt a 17. század első felében II. Rákóczi György hagyta Kemény János erdélyi fejedelemre, majd a család tulajdonában maradt több mint három évszázadon keresztül. A kastély és a tulajdonos családja évszázadokon keresztül szolgálták a hazát, nem egy államférfit és nemzeti hőst adva. Az 1920-as impériumváltást követően a marosvécsi kastélyban alapította meg Kemény János az Erdélyi Helikont, amely a két világháború közötti időszak legsikeresebb és legrangosabb írói szerveződésévé vált. Itt gyűltek össze 1926 és 1944 között az erdélyi magyar írók, ugyanakkor a szász és román írók is, akik a transzilvanizmus szellemében, a nemzeti megbékélés jegyében tevékenykedtek az irodalom terén. A magyar irodalomtörténet egyik legnevezetesebb kastélyának sorsa jól szemlélteti, mi vár egy erdélyi főnemesi családra, amelynek tagjai visszaszerezték ugyan a történelmi „ingatlant”, ám a hozzá tartozó birtokokat a legkeservesebb jogi hercehurcával sem sikerül. A Maros megyében játszódó film román prefektusa azt hirdeti, hogy a magyaroknak, kiváltképp a hajdani uraknak semmit nem fog visszaadni – jóvátételi törvények ide vagy oda. Marosvécsen a magyarság minden szempontból szórványban él. Itt kell a Kemény-családnak visszaállítani és fenntartani azt a várkastélyt, amely szellemi központ volt, majd börtönként és végül elmegyógyintézetként működött a szocializmus évtizedeiben.
Az MCC győri központja hétről hétre kínál izgalmas szakmai programokat az érdeklődők számára. A következő előadás 2024. május 25-én 17:30-kor lesz Mentor és tanítványok címmel, amely során Prof. Dr. Merkely Bélával, a Semmelweis Egyetem rektorával és Prof. Dr. Palkovics Lászlóval, a Széchenyi István Egyetemért Alapítvány elnökével beszélgetnek.