A The Inclusion győri zenekar nemrég jelentkezett legújabb dalával és videójával az Októberrel, amely meglehetősen fontos témát feszeget, még annál is súlyosabb dalszöveggel. Emléket állít az összes 1956-os októberi hősnek, és emléket állít a saját, akkoriban bebörtönzött, de túlélő apának és nagypapának. Tiszteletadás, a zene nyelvén, amely a legőszintébb a világon.
Paray László Gábor, Csonka Dávid és Vérti Krisztián alkotja a győri The Inclusion zenekart. Amikor 2016 környékén megalakultak, leginkább a synthpop/pop/new wave stílusok határmezsgyéin alkottak, mára már inkább úgy jellemzik magukat, hogy a future pop kategóriába tartoznak. Hallható, hogy zenéjükön mély nyomott hagyott a Depeche Mode és a Bonanza Banzai, nem is tagadják a hatásokat. Viszont a saját útjukat járják, kitartva amellett, amit szeretnek és amiben hisznek.
Egyébként az énekes, szövegíró Laci nem csak zenésztársa Dávidnak – aki a billentyűs és zeneszerző – hanem a nagybátyja is. Eleinte ők ketten alkották a csapatot, Krisztián később csatlakozott hozzájuk.
„Összetartó család vagyunk, a nagypapám nagyon szorosan összekötött bennünket. Szerettük őt hallgatni, vele lenni, nagyon hiányzik, hogy már nincs velünk” – kezdte a Győr+ Média érdeklődésére Csonka Dávid, majd így folytatta: „Laci egyszer átküldött nekem egy verset a papától, amely a forradalom utáni váci börtönéveiből való. Édesanyám régen zongorázott, így volt otthon egy szintetizátor, ami mindig is érdekelt. Soha nem tanultam zenét, de észrevettem, hogy hallás után sok mindent lejátszottam. Papa versé pedig annyira megfogott, hogy megzenésítettem…”
„A karácsonyok nálunk mindig úgy teltek, hogy az ünneplés csúcsaként édesapámnál találkozott a család” – vette át a szót Paray László Gábor, hozzátéve: „Ilyenkor gyakran énekeltünk, s egyszer csak már saját dalokat is előadtunk a család előtt. Dávid írta a zenét, én pedig a szöveget. Szóval valahogy innen indultunk.”
A srácok érezték, hogy ebben lehetne több is, így Dávid 2017-ben Budapesten elvégzett egy zeneszerkesztő tanfolyamot, amely segítette abban, hogy saját dalokat írhasson. Mint mondták, ezt a fajta zeneszerzést sokan még most sem veszik komolyan, legyintenek rá… Viszont ahhoz, hogy egy dal megfelelően szóljon, szükséges a zenei tehetség, a hallás, a hangszerek ismerete és az alázatos munka is. S azt se felejtsük el, hogy sem Dávid, sem pedig Laci nem tanult zenét, mindent autodidakta módon sajátítottak el.
„Dávid a zongorán remek harmóniákat ír, amiket a zeneszerkesztő programmal tesz teljessé. Atalában először a zenék születnek meg, s azokra írok én szöveget. Mióta 2022-ben egy dobossal is kiegészültünk, szerintem még inkább karaktert kaptak a dalok” – tette hozzá Laci, majd azt is elmesélte, hogy 2017 után egy kicsit megtorpantak, hiszen Dávidot külföldre hívta a munkája. A 2020-as Covid-járvány azonban mindent megváltoztatott, a The Inclusion nevet is ekkor vették fel. Folyamatosan dolgoztak, alkották a dalokat, a klipeket, és érezték, hogy egyre inkább megtalálják a helyüket.
„Ugye Dávid édesanyja a testvérem. Így ő is részesült azokból az értékekből, amelyeket édesapám, az ő nagypapája adott nekünk. Ő is megismerhette azokat a történeteket, amelyek a börtönévekről szóltak, és megérthette, hogy nálunk miért lógott akkor is kint a Nagy-Magyarország térkép, amikor ezt mondjuk egy családlátogatás során nem nézték jó szemmel. S ebbe senki ne lásson semmiféle politikai üzenetet, ez a családunkról és a neveltetésünkről szól! Mi végighallgattunk, hogy milyen érzés volt látni és hallani, ahogy egy embernek hátracsavarják és megbilincselik a kezét, majd bakanccsal szinte agyonrugdalják… Az 1956-os forralom mindenkitől tiszteletet érdemel! Ezért is bátorkodtunk ilyen témához nyúlni, s a szöveg tulajdonképpen egy halálraítélt utolsó óráit örökíti meg.” – mesélte Laci, hozzátéve, hogy amikor Dávid odaadta neki a zenét, szinte gördültek ki belőle a sorok…
„Információink szerint így még senki nem közelítette meg zeneileg ezt a témát…” – hangsúlyozta Dávid, s elmesélte a konkrét személyes érintettséget is: „Nagypapám valami isteni csoda folytán az elsőfokú halálos ítélet után másodfokon „csak” életfogytiglant kapott, így szerencsére nem róla szól Laci dalszövege. Viszont elmesélte többször, hogy az elsőfokú ítélet után miket érzett, hogy gondolt a lehetséges utolsó óráira… Úgyhogy ez a dal részünkről egy nagyon komoly családi, ugyanakkor országos emlékállítás is mindenki előtt, aki ennek részese volt!”
„Igen, tudjuk, hogy súlyos témát feszegetünk, meglehetősen feszült időszakban! Ott van a fejünkben, hogy azok az emberek is mit élhettek át, akiket nem kivégeztek, „csak” mondjuk három évre bebörtönöztek. Pedig nem voltak bűnözők, csak szabadságot szerettek volna!” – mondta Laci, majd utalt rá, hogy valahogy minden dalszövegével szeretne valamit megmutatni. Valamit, amely az embereket megérinti, ami őket foglalkoztatja és mindenkihez szól, korosztálytól függetlenül. Mert igaz, hogy a zenéjük főként a 40-es korosztályt érdekelheti, de a témák amelyekkel foglalkoznak, időtlenek és értékesek.
„Tudjuk, hogy amit mi játszunk, az nem az a zene, amelyet most annyira keresnek, de ezek vagyunk mi. Kötünk kompromisszumokat, de csak módjával, amíg nekünk vállalható. Örülünk minden visszajelzésnek, ha megnézik a klipjeinket, ha játsszák a dalainkat. Nagyszerű élmény volt 2022-ben a Dunakapu téren zenélni. Krisztián nagyszerű dobos, szerintem vele még komolyabb karaktert kapott a The Inclusion, hálásak vagyunk, hogy velünk van! Szeretnék sokat zenélni, többet koncertezni és átadni az üzeneteinket a lehető legtöbb embernek. Hisszük, hogy sokan vannak még, akik értik azt, amit közvetítünk!” – zárta végül Csonka Dávid és Paray László Gábor is egyetértően bólogatott, majd úgy búcsúzott: hallunk még róluk, ebben biztosak lehetünk!