Az adventi időszaknak számtalan ünnepi kiegészítőjét ismerjük, melyek az ünnep hangulatát hívatottak megteremteni az életünkben.

Az adventi négy hétben már nagyon korán megszólalnak a karácsonyi zenék, dallamok, melyeket különféle látványelemek és illatok kísérnek. Az egyik legismertebb kellék az adventi koszorú, mely az idő múlását jelzi meggyújtott gyertyáival. A koszorú eredete valamikorra 1839-re nyúlik vissza, amikor Johann Hinrich Wichern misszióalapító evangélikus lelkész a hamburgi Rauhen Haus gyermekotthonban meggyújtotta a 2 méter átmérőjű fakeréken az első gyertyát a gyermekek örömére. Ez volt az őse a mai, modern „koszorúknak”, mostanra pedig advent jelképe lett a négy vasárnapot jelentő, a hit, remény, öröm és szeretet üzenetét hordozó gyertyával.

A harmadik gyertya meggyújtása az öröm üzenetét közvetíti. Örömünk pedig abban áll, hogy nemsokára megérkezik az emberhez a megígért Messiás, megszületik a Megváltó. Így az öröm gyertyája nem csupán az idő előrehaladtát jelzi aprócska lángjával, hanem a beteljesedés ígéretét is jelenti. A harmadik gyertya fellobbanó lángja mellett kérdés fogalmazódhat meg bennünk: valóban tudok-e örülni az érkező Úrnak? Vajon a koszorúra tekintek, mint egy szép kiegészítőre, vagy arra az üzenetre, amit közvetít? Betöltheti-e szívünket, lelkünket a beteljesedés előhírnöke, erőt ad-e a számunkra a hátra lévő időszakban, tovább segítve az ünnep felé, vagy pedig egy kellék marad csupán, mely az időszak elteltével feledésbe merül egészen a következő Adventig?