Dr. Dézsi Csaba András, Győr város polgármestere sokszínű egyéniség, aki a városért végzett munkássága miatt Győrben a díszpolgári, országosan a Magyar Tisztikereszt kitüntető címet kapta meg. Reneszánsz ember a barokk városban, aki az előző polgármester szexbotrányát követően nyerte el nagy arányban a győriek bizalmát. Orvosként és polgármesterként is egyből a Covid-világjárvánnyal szembesült, majd a korábbi „békeidőt” követően energiaválság és háború sújtotta környezetben kellett helytállnia valamennyi területen. Csaknem minden, amibe belefog, előbb-utóbb sikertörténetté növi ki magát, aminek az okát sokan kérdezik. Hogyan lehet ennyi üggyel, témával, szakmával párhuzamosan eredményesen foglalkozni? Ki valójában dr. Dézsi Csaba András, városunk polgármestere?

Polgármester úr vagy professzor úr? Melyiket szereti, melyiket tartja többre?

Mind a kettőre hallgatok, és mindkettőre büszke vagyok, hiszen tisztességesen megdolgoztam mindegyikért. Bizonyára hallották már tőlem: a munkának egyetlen titka van, csinálni kell.

Politikusnak nyilván nem születik az ember, de erre később térjünk rá. Kezdjük azzal, miért lett orvos?

Ha már a két szakmát, hivatást együtt elemezzük, akkor valójában nem meglepő, hogy egy orvos, aki alapvetően humanista beállítottságú, vagyis érzékeny az emberi problémákra, és azokra megoldást keres, előbb-utóbb óhatatlanul politikával is elkezd foglalkozni. Hiszen, ha valóban szereted az embereket, akkor mindkét munkában úgy kell közelíteni feléjük, hogy „jó napot kívánok, mi a panasza, miben segíthetek”. Én ebben a családi légkörben nőttem fel. Anyai nagyapám, anyukám, apukám, nővérem, unokatestvéreim csaknem mind orvosok, és ma már mindkét fiam is. Valójában el sem tudtam képzelni, hogy más szakmát tanuljak.

Az orvosi hivatáson belül miért pont a kardiológiát választotta?

Azt kezdettől fogva tudtam, hogy belgyógyász akarok lenni, mert meggyőződésem, hogy egy orvosnak az egész embert kell kezelni, nem csupán valamelyik szervét vagy szervrendszerét.  Arra is gondoltam: a halál általában úgy következik be, hogy megáll az ember szíve. Ha azt újra el tudom indítani, utána már van idő a további vizsgálódásra és kezelésre. Alapvetően profi életmentő akartam lenni. Ez a habitus végigkíséri a teljes szakmai pályafutásomat.

Dr. Dézsi Csaba András 1996-ban szakkönyvet írt a pacemakerekről. A szívkatéterezéses beavatkozások során új eljárásokat honosított meg. A professzor a világon elsőként végzett vérnyomáscsökkentő katéteres beavatkozást pacemakeres betegnél. Ezen túl elsőként alkalmazta Magyarországon a koszorúerek elágazódásánál lévő szűkületbe a két stent (koszorúér-tágító drótháló) összeillesztésével végzett úgynevezett TAP-technikát, melynek módszerét annak idején a Cardiologia Hungarica folyóiratban mutatta be.

Az ön szakmájának, személyes karrierjének csúcsa a győri szívkatéteres labor létrehozása. Ez a szívinfarktus korábbi, vérrögoldó kezelésének 65 százalék alatti eredményességét 98 százalékosra javította. Az országban példátlan összefogásból megvalósított szívkatéteres labor létrehozásáért kapta meg a díszpolgári címet is. Ezt a teljesítményét egyértelmű elismerés fogadta a városban, a megyében és az országban is.

Pedig sokan nem is láthatták, hogy ez a munka sokkal nagyobb feladat volt, mint egy fontos, új életmentő eljárás technikai bevezetése Győrben. Az elzárt koszorúér megnyitására használt, kevésbé hatékony vérrögoldó kezelés helyett a szívkatéteres eljárás alkalmazásához az ellátórendszerben szereplők szemléletét kellett gyökeresen megváltoztatni, a háziorvosoktól a mentőkön át a kórházig, az ellátórendszer minden egyes területén. A teljes spektrumban meg kellett tanítani mindenkit arra: ebben a kórképben minden perc késlekedés veszélyezteti a beteg életét, amíg el nem jut hozzánk a műtőbe. Sőt, minden addigi, megszokott terápia alkalmazása akár meg is akadályozhatja a minden addiginál hatékonyabb új beavatkozás sikerét. Amellett, hogy a szívkatéteres műtőt teljes egészében adományokból építettük fel, óriási szervezőmunkát igényelt a megfelelő személyzet kiképzése, a hozzáértő szakemberek megszerzése. Szinte egyenként kellett meggyőznünk és megtanítanunk a kollégákat ennek a speciális, de ma már természetessé vált eljárás részfolyamatainak az elsajátítására. Arra, hogy mindenki tudja, mi a dolga, és haladéktalanul tegye is meg azt.

Ön két és fél évet Merkely Béla professzor, a Semmelweis Egyetem jelenlegi rektora mellett dolgozott Budapesten, a városmajori szívgyógyászati központban, hogy elsajátítsa a technikát és az ennek gyakorlásához szükséges szemléletet. Közben kardiológus osztályvezetőként már felelős volt a győri betegek ellátásáért, miként tudta ezt megoldani?

Ez kemény időszak volt, nem csak azért, mert hetente két napot Budapesten dolgoztam, mellette vezettem a győri kardiológiát, szerveztük a labor felépítését, az adományok gyűjtését. Egy komoly, induló szakmai csapatot is össze kellett hozni, az asszisztensektől az orvosokon át az utókezelést végző szubintenzív ellátásban részt vevő szakemberekig. Ebben az időben ismertem meg Verát, a feleségemet, aki akkor már hét éve részt vett az akut szívkatéteres ellátásban Zalaegerszegen dr. Lupovics Géza főorvos úr mellett, aki az egyik legkomolyabb szakember ebben a szakmában. Számomra Vera szívkatéteres tudása hihetetlenül imponáló volt. Emellett a szorgalma és munkabírása, valamint a pozitív hozzáállása is a mai napig is példa számomra. Ő mindig biztatott, és erőt adott ahhoz, hogy meg fogjuk csinálni. Ma is mindig és mindenben számíthatunk egymásra.

Dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora: „Az intervenciós kardiológusok tudását „kilométerekben” lehet mérni. Minél több „kilométer” van az emberben, annál biztosabban katéterez. Meg kell látni a lehetőségeket, de észre kell venni a veszélyeket is. A katéterező kardiológusnak négy szeme van. Ő a tapintásával, a kezeivel is „néz”, érzékel. A módszert nálunk tanuló orvosok közül Dézsi Csaba András volt az egyik legelszántabb, legtudatosabb ember, aki mindent meg akart tanulni. Adtunk alá egy lovat, azt hajtotta kifulladásig. Nem kért helyette másikat, nem panaszkodott, csak kérdezett és csinálta a munkát. A ma már professzorként dolgozó Csabának most is figyelem a munkáit, sikereit, szakmai kapcsolatunk is megmaradt. A szívkatéteres labor létrehozásával, gyógyító munkájával hatalmas szolgálatot tett városának és az egész régiónak.”

Addig, míg ez megvalósult, Budapesten katéterezte a győriek szívét. Mi volt ennek a gyakorlata, mekkora szervezést igényelt?

Minden kedden három beteget beültettem Győrben a saját autómba, és felvittem őket Budapestre a Városmajorba, hogy ott elvégezzük rajtuk a szükséges szívkatéteres beavatkozást. Rajtuk kívül természetesen az egész országból érkeztek oda betegek, akiket én is kezeltem. Amellett, hogy a szívkatéteres műtőt teljes egészében adományokból építettük fel, óriási szervezőmunkát igényelt a megfelelő személyzet kiképzése. Aránylag gyorsan megszerveztük azt is, hogy a győriek közül ne csak a tervezhető eseteket lássuk el ezzel a modern eljárással, hanem ha valaki szívinfarktust kapott a megyében, a mentő már egyenesen hozzám hozta Budapestre, a klinika városmajori műtőjébe. És ha már ott dolgoztam az egyetemen, Merkely professzor tanácsára nekiálltam a PhD tudományos fokozat megszerzésének is.

A szívkatéterezés győri megszervezéséhez milyen segítséget kapott az egészségügyi kormányzattól?

Abban az időben a Gyurcsány-kormány alatt annyi segítséget, hogy nem akadályozták a kezdeményezésemet. Ezt pártállástól függetlenül minden győri politikus segítette, ahol tudta. A labor kiépítéséhez viszont egyetlen kanyi vasat sem adtak, de a győri cégek, vállalkozók, és a magánemberek sokasága az egész megyéből olyan mértékű anyagi támogatással segítettek, hogy azóta hasonló léptékű összefogásra nem volt példa a civilek körében. Akkor hozták létre segítségképpen magánszemélyek a kardiológiai ellátást azóta is folyamatosan támogató Szívkatéterezés Győr Alapítványt is.  Hihetetlen, de még akkor is akadtak rosszakarók, akik azt terjesztették, hogy „Dézsi magánlabort épít, hogy ebből gazdagodjon meg”. Ez, ahogy azóta kiderült, természetesen nem igaz, de az ilyen lelki nyomorult emberek sokat tudnak ártani, hiszen elbizonytalaníthatják a jó szándékú támogatókat.

Emlékszik-e az első katéterrel Győrben kezelt betegére?

Minden tevékenységemet, ami figyelemre érdemes, a sajtó nyilvánossága előtt végzem. Az első győri katéterezésről is számos tudósítás született, de nemcsak ezért volt emlékezetes. Az egyébként kiválóan sikerült beavatkozás során a betegnél egy rosszindulatú ritmuszavar, kamrafibrilláció indult el, amit olyan profizmussal szüntettek meg a kollégáim, hogy a sajtó ebből semmilyen vészhelyzetet nem észlelt. A szívkatéteres laborban azóta már csaknem 30 ezer beavatkozást végeztünk el. Az első műtét óriási élmény volt számomra, amit Vera asszisztálásával végeztem. A mai napig is minden szívkatéterezés óriási élmény, hiszen életet menteni jó. Ezért is volt az egyik feltételem, amikor felkértek polgármesterjelöltnek, hogy az orvosi munkát semmiképpen nem akarom abbahagyni. Azt tudtam, hogy ha megválasztanak, menni fog a kettő együtt, hiszen korábban voltam én már alpolgármester is az orvosi munkám mellett.

(Folytatjuk)