Régi idők karácsonyát idéző kiállítás nyílt pénteken a Zichy-palotában. Talabér Ágnes tíz éve gyűjti nagy szenvedéllyel a karácsonyi díszeket, mára több ezer darabból áll a gyűjteménye, köztük igazi ritkaságok is találhatók – ezekből láthatunk jó néhány gyönyörű, korabeli darabot a barokk palota falai között.
Ágnes és férje tíz éve az első karácsonyfájukat díszítették, amikor a szülőktől néhány gyerekkori díszt kaptak ajándékba, ekkortól kezdte el gyűjteni ezeket a tárgyakat. A fenyőfájukat azóta is olyan üvegdíszekkel ékesítik, amelyhez valamilyen közös emlékük fűződik. Nemcsak itthon, de külföldön is vásárolják a szebbnél szebb üveggömböket, szinte a világ minden tájáról található már egy-egy darab a család garázsában, mosókonyhájában. Ágnes pedig naponta bújja az internetet, hátha talál egy keresett, vagy kedvére való karácsonyi tárgyat.
„Kedvenc ünnepem a karácsony, talán azért, mert anyukám igazi álomvilágot teremtett köré számomra. Sokan mondják, hogy már nincs az a varázsa, ami régen volt a karácsonyoknak. Ennek egyik oka, hogy nincsenek már velünk azok a szeretteink, akik egykor a fa körül összegyűltek, de a másik oka szerintem az, ahogy a fákat díszítjük. Régen a fenyőket még az örökölt díszekkel ékesítették, amelyek generációról generációra öröklődtek, és minden karácsonykor felidézték az emlékeket. Ma már megvesszük az egyen műfenyőt, az egyengömböket, amiket évről évre lecserélünk. Szép a fa, de nincs hangulata, nem kötődnek hozzá érzések, élmények. És a karácsonyi varázshoz a közös ünnepi készülődés is hozzátartozik…” – hangsúlyozza Talabér Ágnes.
Gyűjteménye részét képezik többek között az üvegdíszek, a szaloncukros dobozok, az izzósorok, a képeslapok, a régi csillagszórók, a csomagolópapírok, a csokoládéfüggelékek, a szaloncukrok. A legrégebbi díszek az 1900-as évek elejéről származnak, köztük egy régi kartonpapír angyal is van. A gyűjtemény nagyobb része az ’50-es, ’60-as évekből való. Ágnes kedvence egy fehér cicadísz sárga szemekkel. „Sokaknak valószínűleg semmit nem jelent, de nekem gyerekkoromban ez volt a kedvenc díszem, és amikor eltörött, még akkor is sokáig őriztem. Most ott tartok, hogy már 38 darab van belőle. Ez egy olyan dísz, amit elképesztő szenvedéllyel keresek, és amint meglátom, azonnal meg kell, vegyem, és semennyi nem elég belőle” – mondja nevetve a gyűjtő.
A kiállításon áll egy feldíszített karácsonyfa, melyen a ’70-es, ’80-as évekből származó díszek láthatók, a vitrinekben pedig kartondíszek, üvegdíszek, például szódásszifon, üveggyöngyökből készült díszek sorakoznak.
Ágnes célja egy állandó kiállításon bemutatni a muzeális jellegű tárgyait, amelyek az idő előrehaladtával egyre ritkábbak lesznek, és nyilván pótolhatatlanok is, felbecsülhetetlen értékűek.