Kaszás Attila-díjra jelölték idén Csankó Zoltánt, a Győri Színház művészét. A király beszéde című darab főszereplője a karantén időszaka, a dadogó angol trónörökös és a Colin Firth-höz köthető meghatározó szinkronszerepei mellett nagy szeretettel és őszinteséggel mesélt fiatalon elhunyt pályatársáról.

Ismét megnyitotta kapuit a Győri Nemzeti Színház, a Kisfaludy Teremben lépett színpadra Csankó Zoltán A király beszéde című darab címszerepében. A színész a karantén időszakáról elmondta, a leállás miatt nyolc előadás maradt el, ami különösen lehangoló volt számára, mivel ez a szerep nagy kedvence. Az akkor bemutatásra váró Amadeus próbafolyamata is leállt, abban szintén az egyik meghatározó szerepet, Salierit alakította volna. „A jogdíjak is rendben voltak, a jelmez és díszlettervek is elkészültek, és egy hét próba után jött a veszélyhelyzet, ami minden addigi munkát tönkretett” – emlékezett vissza a művész arra is, hogy a leállást követő két hét után jutott eszébe, hogy győri színészlakását teli hűtővel hagyta itt. Saját bevallása szerint nehezen élte meg a szezon különös lezárását, ahogy fogalmazott: nem találta a helyét, a kilábaláshoz kellett három hét, hogy újrarendezze az életét. Aztán mondhatni előtört belőle az eminens tanuló, az ősszel bemutatásra váró Menyasszonytánc című darab szövegkönyvét kezdte tanulni, közben pedig minden héten átvette a József Attila Színházban futó Eldorádó darabbeli szövegét, ahogy A király beszédét is. „Karban kell tartania magát a színésznek, a szerepet nem lehet, mint egy nyulat a cilinderből, bűvész módjára előhúzni. Magam megyek végig az egész darabon, a szöveg mellett az utasításokat is hozzáteszem. Az egész előadást lejátszom gondolatban” – avatott be szereptanulásának néhány részletébe Csankó Zoltán.

A kényszerpihenő elején érzett csalódás után azonban már tervezett napirend szerint élt, szövegtanulás, séta, bevásárlás és otthonában a háttérben egész nap ment a Mezzo tévé vagy egy mesecsatorna. A színész nosztalgiázott a Thomas, a gőzmozdony című mesesorozattal, amelyhez ő kölcsönözte a hangját, filmnézéssel kapcsolódott ki, amelyek közül néhányban az ő hangján szólaltak meg a főszereplők.

Többek között A király beszéde című film szinkronizásában nyújtott „alakítását” is elismerték 2019-ben a legjobb szinkronszínész díjjal. A film szinkronizálása után szinte magától értetődőnek tűnt, hogy az abból készült darab főszerepét is megkapta, és játssza hatalmas sikerrel Győrben. Nem is lehet a kettőt egymástól elválasztani, a nézőkben szinte összefonódott a két Csankó Zoltán-i színészi teljesítmény. „A darabban a főszerepet eljátszani már könnyebb volt, hiszen a film kapcsán megtanultam Colin Firts-ül dadogni. Ő ugyanis egy logopédus segítségével utánanézett, hogyan dadogott VI. György angol király, dadogásának melyek voltak a kritikus pontjai. A kutatómunkát elvégezte az angol filmszínész helyettem. A darabbéli szerep pedig annyival könnyebb a szinkronhoz képest, hogy akkor dadogok, ha akarok. Az öltözőben szoktam viccelődni is: ha valaki siet, akkor kevesebbet dadogok, ugyanis az előadás dadogás nélkül majd fél órával lenne rövidebb” – hasonlította össze a filmet és az előadást a győri színház művésze.

Csankó Zoltán megtisztelőnek tartja a Kaszás Attila-díjra jelölést, hiszen barátjának vallja a színésztársát, aki megmaradt nekünk fiatalon, huncut mosollyal az arcán, összeszűkített szemével és kíváncsi tekintetével. Egykorúak voltak, a Nemzeti Színházban gyakran játszottak együtt. „Sokat beszélgettünk, rácsodálkoztunk egymásra, mennyi mindenben hasonlítunk. Attila is imádott főzni, elemeztük a főzés szépségét, technikákat, fűszereket. Mondta, hogy a húslevesbe löttyintsek egy kis konyakot, úgy még finomabb lesz. Fantasztikus ember volt, aki hozzám hasonló elvek alapján dolgozott. Lelkiismeretesen, felkészülten játszott és próbált, a takarásban állt már jóval a színre lépése előtt vagy sétálva mondta a szövegét előre. Egyszer összejövetelt tartottam, Attila felajánlotta segítségét, de én nem éltem vele, balga módon egyedül szerettem volna brillírozni a főzőtudományommal. Már bánom, mert tudom, egy közös élménnyel szegényebb maradtam. Kitörölhetetlen emlék számomra kisfia, Jancsika születése. A teraszukon ülve döbbentem rá, hogy csak néhány színésztársát tisztelt meg a vacsorameghívással. Akkor éreztem át igazán, hogy a szó legnemesebb értelmében, barátjának tekint” – emlékezett szeretett pályatársára Csankó Zoltán.

Karanténról, szinkronszerepekről, elhunyt pályatársról