A közelmúltban Önkéntességért-díjban részesült a Győri Egyházmegyei Karitász csoportvezetője, aki arról is mesélt, miként élte meg, amikor megtudta, hogy kitüntetik.

– Nemrég Önkéntességért-díjban részesültél, melyre örömmel jelölt a Győri Egyházmegyei Karitász. Mit éreztél, amikor értesültél a díjazásról?

– Óriási meglepetés volt! Megtisztelő Lőrincz Attila karitász-igazgatónk jelölése és Kapui Jenő plébánosunk támogatása, hogy méltónak találtak erre a díjra. A díj motivál, hogy még inkább nyitott szemmel és segítő szeretettel járjak, Isten szeretetét közvetítve a rászorulók felé. A díjat egész csoportunk nevében örömmel vettem át, ezt karitász-csoportunk minden tagja éppúgy megérdemli.

– Kérlek, mondj néhány szót magadról!

– Főállású hitoktató vagyok: a mosoni Nepomuki Szent János-plébániához tartozó iskolákban hittant tanítok. A karitatív munka hitem gyakorlati megélése, következménye. Hivatásnak élem meg a hittantanítást, hitünk megélését egyénileg és közösségben, valamint a karitász-munkát. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy életemben mindhárom terület kapcsán olyan életpéldákat láthattam, ami meghatározó volt. „Óriások vállán állhattam”, tanulhattam, nevelkedhettem.

Férjemmel három nagykorú, de még tanulmányokat folytató gyermekünk van. Családunk tagjai maximálisan támogatják karitász-munkámat, bármilyen segítésben szívesen és örömmel vesznek részt, nélkülük nem menne. Az ő életükön is sokat formált az, hogy láthatták a karitatív munka fontosságát, eredményét, és átélhették velünk ennek a munkának az örömeit.

Mindemellett életünk folyamán mi is rengeteg segítséget kaptunk másoktól, így a hála is kötelez minket arra, hogy észrevegyük, hol tudunk segíteni. Szemünk előtt lebeg a szentírási idézet: „Mi, erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. Mindegyikünk a felebarátja kedvét keresse, mégpedig annak javára és épülésére.” (Róm 15,1-2)

– Térjünk vissza a kezdetekhez! Mióta van Mosonban karitász-csoport? Hogyan emlékszel az alakulásra és az első lépésekre?

– A rászorulók segítése minálunk több, mint harminc éves hagyományra tekint vissza. Németh László egykori plébánosunk hozta létre a Szent Lázár Alapítványt, melynek működését utódja, Butsy Lajos plébános is továbbvitte. Jelenlegi plébánosunk, Kapui Jenő atya 2011-ben bízott meg a segítő munka irányításával, csoportunk pedig azóta is betagozódik az egyházmegyei karitász-csoportok közösségébe. A cél ma is ugyanaz, mint korábban: nyitott szemmel járni, hol van szükség, megkeresni, segíteni és lelkileg is támogatni a nehézségekkel küzdőket.

– Milyen az a környék, ahol tevékenykedtek? Mik az örömök és a kihívások?

– Mikor összegyűlünk csoportunk tagjaival teendőink megbeszélésére, ők hozzák azokat az életeket, sorsokat, nehézséggel küszködőket – utcabeli, távolabbi ismerősöket –, akik szerintük valamiben rászorulók. Mivel sok gyermeket tanítok heti rendszerességgel, ott is látok bőven nehéz sorsúakat, olyan családokat vagy egyedül élőket, akik nehéz élethelyzetben vannak, de mégsem hirdetik fennen, hogy mennyire rászorulók. Mosonban vegyes ilyen téren a lakosság összetétele. Sok a rászoruló! Sokan az ország másik feléből költöznek ide az osztrák határ közelsége és a munkalehetőség reménye miatt. Olyan jó, mikor egy család örömmel meséli, hogy helyreállt az anyagi helyzetük, van munkájuk, köszönik az eddigi adományt, és már ők is szeretnének segíteni más családokat.

– Van-e olyan történet, ami különösen megérintett?

– Rengeteg örömteli eset jut eszembe! Nem is biztos, hogy nevek, hanem arcok, mosolyok villannak be: idősek, nagycsaládosok, gyerekek hálás mosolyai. Jó, hogy tudunk adni! Öröm végezni ezt a munkát ebben a közösségben. Az adományok mindig rászorulóra találnak. Ha elsőre nem tudjuk, kinek adjunk, mindig mondom a karitászos kollégáimnak, hogy imádkozzunk, és meg fogjuk találni azt, akinek pont arra van szüksége. És ez így is van!

Eszembe jutnak továbbá a nyári napközis karitász-hittan táborok, ahol ifjú és idősebb csoporttagjaink közösen segítenek a tábor programjaiban, büszkén viselve a karitászos pólót. Jó volt megélni azt is, hogy az iskolákban – mivel nemcsak a rászoruló hittanos gyerekeknek viszünk adományt – évente nő a hittanosok létszáma. Az adomány átadásakor ugyan mindig elmondjuk, hogy a katolikus karitász nemcsak katolikusokat támogat, hanem minden rászorulót, ám sok adományt kapó család hálájuk kifejezéseként átíratja etikáról hittanra a gyermekét.

A vetőmagot és a palántákat nagyon várják a mosoni nyugdíjasok és nagycsaládosok. A bőséges termésből más családokat is segítenek, tehát hálájuk jeléül megosztják az adományt.

Csodaszép és felejthetetlen ünnep volt még novemberben az egyházmegyei karitász önkéntesek győri találkozója, ahol az a megtiszteltetés érte csoportunkat, hogy névre szóló karitász zászlót kaptunk. Az új zászlót Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén Németh László nyugalmazott püspöki helynök és Kapui Jenő mosoni plébános atya áldotta meg. A zászlószentelést követően került sor templomunkban az Erzsébet-kenyerek megáldására és kiosztására. Árpád-házi Szent Erzsébet élete, Jézussal való élő kapcsolata példa mindannyiunk számára. Példa, hogy mi is megnyissuk szívünket, lelkünket mások iránt, és a rászorulókban – mint Szent Erzsébet – a szenvedő Krisztus lássuk.

– Jelenleg hányan vagytok a csoportban? Mi mindennel foglalkoztok?

– Csoportunk létszáma kb. 25 fő, ehhez jönnek még az alkalmi segítőink. Törekszünk arra, hogy fiatalokat is bevonjuk, hogy lássák az idősebb karitászos társaink jószándékú segítéseit, praktikus gondolkodását, és minél jobban eltanulják tőlük a helyes segítő szeretet leleményességét. Csoportunkba mindenki annyit segít és akkor, amennyit örömmel és lelkesedéssel el tud végezni abban az élethelyzetben, amiben éppen él. Senkire nem szeretnénk hatalmas terheket rakni.

Legnagyobb összefüggő tevékenységünk Szent Erzsébet ünnepének környékén a mosoni egyházközség jótékonysági báljának megszervezése; ennek előkészítésében és lebonyolításában a karitász-csoport is segít. A bál bevételéből 150 db tartósélelmiszer-csomagot készítünk idősek, magányosok, nagycsaládosok, nehéz körülmények között élők részére, továbbá 50 db édességcsomagot gyerekeknek. A bál sikere mindig nagy összefogás eredménye. A bál előtt a karitász-csoport tagjai tombolatárgyakat gyűjtenek, csomagolnak, a bálon süteményt és tombolajegyeket árusítanak; a mosoni ifjúsági hittanosok pedig nyitótánccal készülnek, a tombolák sorsolásánál segítenek.

Csoportunk tagjai fontosnak tartják munkájuk során, hogy ne csak átadják az adományt, hanem beszélgessenek is a megajándékozottakkal.

A bál kapcsán minden évben megtapasztalhattuk azok szeretetét, akik a jó cél érdekében nagylelkűen adományt adnak, és mi is megélhettük a csomagok átadásánál, hogy milyen jó adni és milyen jó az Isten ajándékozó szeretetét közvetíteni a nélkülözők felé.

– Mik a terveitek idénre és a jövőre nézve?

– Elsősorban folytatni szeretnénk a megkezdett munkát, emellett fontos a fiatalok hívása a csoportba. Idén is megtartjuk a mosoni plébánián a napközis karitász-hittan táborunkat. Októbertől a bál szervezése a fő feladat, karácsony előtt a csomagok összeállítása és továbbítása a rászorulóknak. Bármilyen segítő feladatra készen állunk, ahol és amikor szükség van ránk.

Szöveg és fotó: Paksa Balázs / Győri Egyházmegyei Karitász