Számos ünnepünk van egy évben, viszont van egy olyan, a karácsony, amikor hívő és hitetlen egyaránt ugyanazt ünnepli: mégpedig a szeretetet és a békét. Hála Istennek, a nem hívő emberekben is él a vágy a szeretet és a béke iránt, meggyőződésünk szerint azért, mert minden ember Isten teremtménye, Isten oltja a szívünkbe ezt a vágyat.

Már az ószövetségi nép is ettől a vágytól vezettetve várta a Messiást, aki békét, szeretetet hoz a világba. Jézus Krisztus születésével ez beteljesedett. Hívunk mindenkit Jézus születésének megünneplésére, mert biztosak vagyunk afelől, hogy nála mindenki, aki keresi, őszintén törekszik rá, meg is találja a békét és a szeretetet.

Kétezer évvel ezelőtt Jézus születését nemcsak a közvetlen környezetében élők ünnepelték, hanem a napkeletről érkező bölcsek is, akik azért vállalkoztak a hosszú útra, hogy köszönthessék a zsidók újszülött királyát. Azt ajánlom mindnyájunknak, hogy a napkeleti bölcsek egyszerűségével, figyelmességével és célra törekvésével induljunk el az ünnep, karácsony felé, a betlehemi jászol felé. Hiszen számunkra is ragyog az a csillag, amely hozzá vezet. Ez a csillag a szívünkben lévő vágyakozás a szeretet és a béke után. Ugyanakkor ne felejtsük el azt sem, hogy mindnyájan csillagok is vagyunk, betlehemi csillaggá kell lennünk: a mi feladatunk az, hogy szeretteinket, barátainkat – miként a betlehemi csillag a bölcseket – elvigyük Jézus jászolához, Jézus születési helyére, hogy a vele való találkozás megvalósulhasson.

A pásztorok és a napkeleti bölcsek a maguk természetének, adottságának megfelelő kincseket ajándékozták a kis Jézusnak. Az ő példájukra mi is találjuk meg, hogy az életünkben mi az a szép, mi az a jó, amit felajánlhatunk az Isten Fiának, Jézusnak, hogy ő tegye azt teljessé. Engedjük, hogy megszentelje napjainkat és még inkább jelenvalóvá váljon az életünkben! Amikor a szeretetet és a békét megosztjuk szeretteinkkel, barátainkkal, valójában Jézus küldötteivé válunk. Sohasem hagy cserben bennünket, amikor tőle kérünk megerősítést, az ő erejével térhetünk vissza családunkhoz, mindennapi feladatainkhoz.

Ebben a mai, sok szempontból zűrzavaros világban nem mindenki talál el Betlehembe, és ezért is elengedhetetlen, hogy mi, hívő emberek megmutassuk az utat Betlehem felé. Még akkor is, ha ezt csak töredékesen tudjuk megtenni. Szeretnénk viszont imádságainkkal elérni, hogy Isten ajándékaként tapasztalhassuk, élhessük meg a karácsony örömét, békéjét, szeretetét. Mert az egész világ vágyódik erre. Sokan nem tudják, hol keressék, mások pedig ezt az utat elutasítják, minden más fontosabb számukra Krisztusnál és az ő evangéliumánál.

Jó lenne, ha az új esztendőben nagyon sokan vállalnák a krisztusi életet, és összefogva, egymástól is bátorítást nyerve járnánk a Krisztus által kijelölt úton. Egész Európának szüksége lenne erre, sőt az egész világnak, ahol a vallások közötti megosztottság is jelen van. A krisztusi hit olyan egyesítő erő, amely bármilyen vallású, bármilyen felekezetű ember számára a szeretetet közvetíti. Ez a szeretet teheti a világot, Európát, hazánkat békésebbé. Én a magam részéről ezt az ünnepet arra szentelem, hogy imádkozzam saját lelki békémért, örömömért, de mint pap, mint püspök különös módon is gondot fordítok arra, hogy az Egyházmegyénkhez, nemzetünkhöz tartozó, hívő és nem hívő emberekért imádkozzam, hogy mindnyájan megtapasztalhassuk, megélhessük Betlehem örömét és békességét.

Dr. Veres András győri megyés püspök