Böjte Csaba erdélyi ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója beszélt a Külhoni magyarok Győrről sorozatunkban arról, mi az ami a városba köti, és hogy mit vitt magával tőlünk.

Tizennyolc éve rendezte meg először a győri püspökség a „Szeretet Napok a dévai árvákért” című rendezvényét. Előtte járt már itt?

Pápai Lajos püspök atya hívott meg bennünket, akkor találkoztam először a győriekkel. Azóta pedig szinte már a szülővárosomnak tekintem Győrt, annyiszor jártam ott, annyi embert ismerek és annyi jó tapasztalatunk van. A gyerekek is mindig szeretettel emlegetik ezeket a napokat, érdeklődnek az ismerősök felől.

Milyen városnak látja Győrt?

Befogadó, vendégszerető. Nem tudom, van-e még a Kárpát-medencében ilyen.

Mert sok helyen van kolbászfesztivál, túróspuliszka-fesztivál, meg mindenféle találkozó, de a szeretet fesztiválját tudtommal máshol még nem szervezték meg ilyen céltudatosan.

Gyerekeinket vendégül látták, szórakoztatták, s végül adományokat kaptunk, amiket mi nagy-nagy szeretettel el is fogadtunk, örömmel hazahoztunk. S ebből a pénzből nemcsak zsíros kenyérre futotta, hanem gyermekvédelmi otthonokra fordítottuk. Például a kovásznai otthon győri testvéreink segítségéből született, ezért is neveztük el Apor Vilmosról. Ez a ház ma is közel negyven gyermeknek jelent otthont.

A Szent Ferenc Alapítvány nemcsak ellátást biztosít az gyerekeknek, hanem sokfajta képzést is. Úgy szeretnék elengedni őket, hogy legyen a kezükben valamilyen iskolai végzettség, szakképesítés. Ezek közül az egyik legújabb a pásztorképzés. Van még igény hegyi pásztorokra?

Győr egy szép nagy város, s logikus, hogy az életét, a fejlődése irányát meghatározza az ipari park. Szokták kérdezni Székelyföldön, nálunk vannak-e ipari parkok? Én erre azt szoktam mondani, hogy minden egyes legelő egy ipari park. Minden istálló, csűr egy ipari park, ahol egyik felén bejön a fű, másik felén kimegy a finom tej, a kolbász, a tojás. Itt a havason nincsenek más megújuló energiaforrások, mint a hegyi legelők. Szántóföld, kaszáló is kevesebb van, mint máshol, ezért a Székelyföld végvárai a hegyi legelők. Nem pusztán a haszonért kell ott is jelen lennünk, hanem azért hogy megtartsuk a szülőföldünket. Ezért gondoltam arra, hogy a tőlünk kikerülő gyermekeknek ezt a képzést is felkínáljuk. Ilyet az elmúlt harminc évben nem tartottak, ami meglátszik. Szinte eltűntek a pásztorok, alig akad, aki ezt a munkát vállalná. Fent a havason van egy szép 15 hektáros területünk, ott alakítottunk ki egy táborozóhelyet juhokkal, lovakkal. Vannak kutyák, s persze medvék is, utóbbiakat próbáljuk kint tartani. Most a koronavírustól zárt világban a gyerekeket ide fel tudjuk vinni. Csodálatos helyen, jó levegőn lehet lovagolni, juhot terelni, állatokat gondozni. Szeretném játszva, kacagva megszerettetni gyermekeinkkel szülőföldünknek ezt a sajátos életformáját, hogy jó páran kedvet kapjanak őseink hagyományos legeltető, értékteremtő munkájához.

A járvány kitörése óta gyakran hallani azt a vélekedést, hogy az életet nem lehet úgy folytatni, mint eddig. Csaba testvér szerint hogyan kell, hogyan érdemes továbblépni?

Én azt látom, hogy az emberek jobban átgondolják a dolgaikat, megfontoltabban cselekednek, tehát egyfajta belső ébredést érzek a velük való beszélgetésekben. Ez egy nagyon jó dolog, öntudatra ébredést, a reális értékek keresésének tudatára ébredést érzékelek, vagyis egyfajta megtisztulást, újjászületést. Egy ilyen sokk továbblépésre készteti az emberiséget. Jézus Krisztus engem nem azért küldött, hogy gyászhuszárként elsirassam a világot. Mi azért imádkozunk, hogy jöjjön el Isten országa. Nem a világvégét várjuk, hanem Isten szeretetének a kiáradását.

Meg vagyok róla győződve, hogy az aranykor előttünk van, s ez bizalmat, reményt, örömet jelenthet mindannyiunk számára.

Amikor az ember kevesebbet rak a tányérjába és többet mozog, akkor jobban érzi magát. Ha a bevásárlókosarunkat és a hátizsákunkat nem terheljük túl mindenféle limlommal, akkor a mozgásunk és mi magunk is könnyebbé válunk. Ez a járható út, amire egymást is biztathatjuk. Az Evangéliumban megfogalmazott életcélok nem idegenek. Ne a fogyasztásban, a birtoklásban, a hatalomvágyban éljük ki magunkat, hanem próbáljunk elmélyülni, fedezzük fel az Istennel való találkozás örömét. Ugyanígy biztatok arra is mindenkit, hogy fedezze fel az alkotás örömét! Jó dolog létrehozni valamit a saját két kezünkkel, legyen szó akár egy művészi értékről, vagy egy kert megműveléséről. Olyan típusú örömöket kínál fel az Isten, ami járható út.

Ha a nagy jövés-menés, birtoklás ajtaja most becsukódott, akkor más ajtók kinyíltak előttünk. Tiéd lehet a bölcsesség öröme, amikor magadat képezed, tanulsz, olvasol, elmélyülsz, felfedezed, bebarangolod a környezeted.

Sok minden elmaradt az elmúlt egy évben, például a győri út is, de soha nem voltunk ennyit együtt, s olyan dolgokról tudtunk beszélgetni, amikre eddig nem volt alkalom. Arra biztatok mindenkit, hogy ne a bezárt ajtók kilincsét rángassa idegesen, hanem a felpattanó ajtókon, ablakokon próbáljon keresztülmenni, kinézni.

A szép évforduló alkalmából Isten áldását kérem Győrre, a város minden egyes lakójára!