Emlékeink

Boldog Apor Vilmos vértanúhalála

Fotó: Archív

Boldog Apor Vilmos püspököt 76 évvel ezelőtt, 1945. március 30-én érte halálos lövés, miközben a győri asszonyokat, lányokat mentette az orosz katonák elől.

Győr ostroma 1945. március 28-án (nagyszerdán) kezdődött. A várost a visszavonuló németek is lőtték, találatot kapott a székesegyház is. Apor Vilmos minden menekülőt befogadott ezekben a napokban, sok százan találtak menedéket a püspökvár pincéiben. Utolsó szentmiséjét is itt mutatta be nagycsütörtökön.

Cseh Sándor püspöki titkár erre így emlékezett: „A püspök számára valóban ez volt az utolsó szentmise, amelyhez még katakombahangulat is járult. Az oltár egy deszkalap volt, amelyet két hordóra fektettünk. Ilyenkor az ember nemcsak a halálra gondol, hanem a megváltásra is. A jelen lévő hívek is megértették a nagycsütörtök hangulatát, elvégezték gyónásukat, és megáldoztak.”

Másnap, nagypénteken a mise után újabb katonák érkeztek, órát és bort követeltek. „Láthatóan ittasak voltak – írja emlékiratában Cseh Sándor. „A pince előcsarnokában szemben találták magukat a főpapi ruhába öltözött püspökkel. Tolmácsukon keresztül kérték a püspököt, hogy az itt lévő fiatal nők közül adjon ki nekik kilencvenet, hogy menjenek a kaszárnyába „krumplihámozni”.” Apor ellenállta a kérésnek, heves szóváltás alakult ki a püspök és a szovjet tiszt között, ami dulakodásig fajult. ”Erélyesen próbálta az útját elálló kapitányt félretolni …A kapitány szertartásosan fenyegető jelleggel lépett hátrafelé egy-két lépést, közben jobb kezével hátranyúlt a farzsebéhez vagy az oda felszíjazott táskához. Onnét kiemelte a pisztolyát. Még hallottam, amint mindkét kezét a zubbonya alatt tartva élesre, lövésre készre állította fegyverét. A következő pillanatban már jobb kezét kinyújtva, abban tartva pisztolyát célzott is a püspökre és ránk, akik mögötte, mellette szorongtunk. Hogy e sorokat le tudom írni, hogy életben maradtam, egyedül a hős lelkű püspöknek köszönhetem” – írja Cseh Sándor visszaemlékezésében.

A katona előbb a mennyezetbe lőtt – a négy golyó helye most is látható a pincében –, majd háromszor rálőtt a püspökre. Egy a homlokát súrolta, a második a jobb karján reverendája és inge kézelőjét lyukasztotta át, a harmadik, a halálos golyó, a hasüregbe hatolt be. Apor Vilmost az ostromlott városon át kórházba szállították, és petróleumlámpa fényénél megműtötték, de április 2-án, húsvéthétfőn hajnali egy órakor belehalt sérüléseibe. A katonák elmenekültek, senkinek sem lett bántódása.

Holttestét ideiglenesen a győri karmelita templom kriptájában temették el. Újratemetésére 1986. május 23-án kerülhetett csak sor, ekkor a székesegyház Héderváry-kápolnájában helyezték végső nyughelyére. II. János Pál 1997. november 9-én avatta boldoggá.