Búcsú Lakatos Gy. Lászlótól
Fotó: Ács Tamás
Lakatos Gy. László mély hatást gyakorolt a városra, Győr művészeti életére, munkássága meghatározó jelentőségű volt. Amikor az alkotó már nincs közöttünk, műveiben él tovább, így emlékezünk Laktos Gy. Lászlóra is.
A grafikusművészre emlékeztek rokonai, barátai, pályatársai, tanítványai, tisztelői kedden az Esterházy-palotában. A május elején 79 éves korában elhunyt művészt életrajzával, szakmai életútjának bemutatásával idéztek meg, a jelenlévők egy-egy szál fehér virággal búcsúztak tőle.
Pápai Emese az alkotó életútját elevenített fel, többek mellett beszél arról, hogyan járta az országot, a világot, grafikai terveket és kiállításokat készített, dolgozott többek között a Győri Tervező Vállalatának, a Rábának, a Rábatextnek. Pályája során a világ legjelentősebb ipari és kereskedelmi vásárain ismerhették meg munkáit az épített kiállításai által. Kiállításai installációival, plakátjaival, logóival, csomagolásterveivel, prospektusaival és emblémáival számtalan hazai és külföldi fórumon volt jelen. Munkáival évtizedeken át határozta meg Győr intézményeinek és nagyrendezvényeinek vizuális arculatát, együttműködött a Győri Balettel, a Győri Nemzeti Színházzal, a Győri Könyvszalonnal, többek között a Győri Nyár, a Magyar Táncfesztivál, a Barokk Nosztalgiák prospektusait, plakátjait készítette éveken át.
„Lakatos Gy. László minden körülmények között megtartotta a szavát, betartotta a határidőket, adhattunk a véleményére, pontos volt a kritikája, tanultunk belőle, szarkasztikus humorát éppúgy szerettük, mint az alkotásait „– kezdte visszaemlékezését N. Mészáros Júlia a művészettörténész. Lakatos Gy. László keményen megdolgozott azért a profizmusért, ami a munkásságát, az alkotásit jellemzi, amiért a mai tervező művészek, a grafikusok mesterükként tisztelik. „A kisujjában volt a szakma, e z a tény azonban soha nem késztette arra, hogy bármit is rutinból készítsen. Művészetének fejlődése azért is rendkívüli, mert úgy volt képes megújulni, hogy soha nem mondott le azokról az alapelvekről, amelyek a tipográfia és a tervezőművészet saját törvényszerűségeiből erednek„- fogalmazott a művészettörténész.
A Győri Arrabona Lions Klub nevében Szabó Béla fotóművész emlékezett, aki elmondta, hogy 20 évvel ezelőtt Lakatos Gy. László alapítója volt a Lions klubnak, grafikai terveivel, tudásával igyekezett úgy hasznossá tenni magát, hogy az a közösség számára erőt jelentsen. Szabó Béla készítette a művészről az utolsó fotót, amelyet a megemlékezésen ki is állítottak.
Borbély Károly festőművész, pályatárs pedig azt elevenítette fel, amikor a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskolában együtt tanítottak: „Megérezhettem a munka iránti igényességét, a maximalizmusát, valamint a szeretetét. Ez utóbbit azonban időnként karcos humorral leplezte. Tanítványai, akármilyen szigorú is volt, vakon követték. Engem is ő ismertetett meg a Lions Klubbal, atyai jó barátság alakult ki közöttünk. Úgy gondolom, a jótékonykodása, a végtelen jó szíve, a mindig adni akarása, örök példaként kell, hogy szolgáljon mindannyiunk előtt.”
A megemlékezés végén Horváth Ildikó előadóművész Kormos István: Fehér virág című versével búcsúzott.
Galéria: Ács Tamás