Sokszor, sokat írtunk már a Prospective Kutató Mentőkutyás Szolgálat Alapítványról, amelynek tagjai mindent megtesznek, hogy a Győrben és környékén eltűnt embereket megtalálják és visszaadják őket a szeretteiknek. Olyan emberek alkotják a stábot, akiknek a szíve a hétköznapokban is a helyén van, s ott segítenek, ahol csak tudnak. Legutóbb Szabadi Krisztina segített egy rossz állapotban lévő férfin, s talán az életét is megmentette.
A Prospective Kutató Mentőkutyás Szolgálat Alapítvány csapatának tagjai egytől-egyig olyan személyiségek, akik tenni akarnak embertársaikért, s ehhez a szabadidejük sem drága. Forrás Eszter elnökkel már közöltünk korábban egy interjút, amelyből kiderült, hogy szenvedélyének tekinti a másokon való segítést. Nos, Eszti olyan társakkal dolgozik együtt, akik ugyanezt a szemléletet képviselik.
Azért, hogy minél hatékonyabbak legyenek egy-egy felmerülő helyzet során, nemrég részt vettek egy egészségügyi felkészítésen, amelyet direkt a kutató-mentőkre szabtak. Hiszen egy-egy keresés során is előfordulhat, hogy nekik kell elsőként segítséget nyújtani, míg megérkeznek a helyszínre a mentők. A Prospective csapat tagjai a tanfolyamot teljesítették és mindannyian sikeresen vizsgáztak.
Szabadi Krisztina az egyesület elnökhelyettese, s mint mondta: mindig is úgy élt, hogy embertársainkon segíteni kell, ha arra lehetőségünk van. Legyen az jótékonysági gyűjtés, vagy csak egy nehéz szatyor cipelés, mindenkit jó érzéssel tölt el, ha figyelünk egymásra. A világot is ebbe az irányba kellene terelni, bár tény, nem könnyű…
„A gyerekeimet is úgy nevelem, hogy ne menjünk el egymás mellett, hogy figyeljünk embertársainkra, mert soha nem tudhatjuk, mikor nyújthatunk segítő kezet. Büszkeséggel tölt el, amikor mesélik, hogy milyen szituációkban álltak helyt. Ilyenkor mindig azt mondják, hogy tőlem tanulták ezt a viselkedést, ami roppant megható…” – kezdte Krisztina, mielőtt rátért volna a legutóbbi esetre.
„A munkából mentem hazafele Marcalvárosba, az egyik üzlet oldalában egy középkorú férfi ült. Bevallom, én is ittasnak néztem, gondoltam majd kicsik kiszáll a fejéből a kábulat, s megy a dolgára. Hazamentünk hogy vacsorázzunk, ám amikor kinéztem az ablakból, láttam, hogy már nem üldögél, hanem eldőlt, s elég rossz bőrben van. Lerohantam, s tárcsáztam a mentőket, mert úgy voltam vele, akár ittas, akár nem, itt segítségre van szükség! A diszpécser hölgy előtt le a kalappal, türelmesen, nyugodtan és szakszerűen intézett mindent, s hamarosan a mentőautó is megérkezett. Kiderült, hogy a férfi cukorbeteg és vérnyomásproblémái is vannak: ezek miatt lett rosszul. A mentő a helyszíni ellátás után bevitte a kórházba, én pedig jó érzéssel a szívemben mentem haza, mert segítettem” – elevenítette fel Krisztina, majd gyorsan hozzá is tette, hogy ebben a történetben nem ő a lényeg.
„Azért fontos erről beszélni, mert nagyon eltávolodtak egymástól az emberek, és hajlamosak vagyunk elmenni egymás mellett. Nemrég kislányom elesett görkorcsolyával, rögtön eltört a csuklója. Tíz percig sírt a földön, mire egy ismerős ment oda, hogy segítsen neki. A járókelők egy síró, 10 éves gyermek mellett is simán elmentek!”
Krisztina azt is hangsúlyozta, hogy bizony az előítéleteket is félre kell tenni, mert egy ittas ember is lehet életveszélyben! Mentőt hívni bárki tud, akinek van mobiltelefonja, nem kell feltétlen nagy dolgokra gondolni. Éppen ezért félni sem kell a segítségnyújtástól. A legtöbbször elég, ha csak segítséget hívunk!
„Másnap az utcán szembejött a férfi. Rámnézett és annyit mondott: köszönöm! Nem is kell több! Senkinek sem. Örülök, hogy a szívemre hallgattam, s ugyanerre kérek mindenkit! Rossz irányba megy a világ, de ha figyelünk egymásra és nem vagyunk közömbösek, még visszaterelhetjük a jó mederbe az emberiséget!” – zárta a Prospective Kutató Mentőkutyás Szolgálat Alapítvány elnökhelyettese.