Katona Lajos, a hazai és a győri textilipar kiemelkedő szereplője, feltaláló, újító, gyémántdiplomás gépészmérnök kedden ünnepelte 90. születésnapját. Ez alkalomból kerestük fel az ismert és elismert szakembert.

„17 éves voltam, amikor a Győri Textilgyár előtt elsétálva megjegyeztem a barátnőmnek – a későbbi feleségemnek, akivel hetven évig éltünk boldog házasságban –, hogy én ennek a gyárnak leszek a főmérnöke. Az egész életem ennek a jegyében zajlott, hobbimnak tekintettem a munkámat mindvégig.” – meséli Lajos bácsi.

Katona Lajos nagybátyja javaslatára jelentkezett a győri Textilipari Műszaki Középiskolába, aminek az volt a feltétele, hogy előtte egy nyáron textilgyárban kellet dolgoznia. A Fonodába ment, ahol megszerette a pamutfonást. Lajos mindig is mintadiák volt, mind a tanulásban, mind a szakmában. Még a tízórai pénzén is szakmai füzeteket vásárolt. Elsősorban a textilszövést, a gyapjú szövést tartotta érdekesnek, nyaranta a Sarki Szövödében dolgozott, ahol olyan tehetségesnek tartották, hogy a segédmestereket majd a művezetőt is helyettesíthette.

Ők voltak az első osztály, akik technikus végzettséget szereztek, és Lajos a Győri Pamutfonodába került, először segédmesterként, majd technikusként dolgozott. Egy év elteltével jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol a textil szakról – mivel úgy érezte, hogy sokkal többet tud az oktatóknál – átjelentkezett gépészmérnöknek, 1956-ban szerzett mérnöki oklevelet. Kezdő mérnökként a Könnyűipari Minisztérium pamutipari igazgatóságán dolgozott és a pamutfonodák karbantartásának megszervezését végezte. Megismerte az ország összes fonodáját, a fonóipart, a szakembereket.

A szerelem azonban visszahozta Győrbe, és amikor 1962-ben a Győri Pamutfonodát összevonták a Győri Textilművekkel, Katona Lajos lett a főtechnológus. Megszervezte a technológiai osztályt, megindította az elavult gépek és épületek rekonstrukcióját és létrehozott egy karbantartó részleget. Harminc éven át, nyugdíjazásáig dolgozott a gyárban főmérnökként, majd műszaki igazgatóként. Fiatalon Aranyérmes Kiváló Újító lett.

Kezdő mérnökként a legnagyobb büszkesége az volt, hogy az elavult gyár összes gépének a szíj meghajtását átalakította egyedi, villanymotoros hajtásra. Tettvággyal és nagy munkabírással, kollégájával nekilátott kidolgozni az egész gyár fejlesztési tanulmánytervét. Úgy tervezték, hogy a gyárba beérkező gyapotbála egy több mint harminclépcsős munkafolyamaton át, feldolgozva, csomagolva, világszínvonalú konfekciótermékként hagyja el az üzemet. Mindig annak a termelését irányozták elő, ami hiány volt a piacon. Így lett a győri gyár az ország legfejlettebb textilgyára, Európa egyik legsikeresebb üzeme.

„Univerzális mérnökként átláttam az egész gyár tevékenységét, a munkafolyamatokat, mindig, napról napra tudtam tervezni. Legelőször zsebkendőket kezdtünk gyártani, majd egy osztrák minta alapján damaszt ágyneműt. Ez olyan népszerű lett, hogy egész Európát elláttuk a színes, csíkos, kockás termékkel. A nyugati export miatt a gyár hozzájutott modern textilgépekhez, külföldi kooperációban pedig megindítottuk a színes puplining gyártását.”

Egy epeműtét kapcsán a kórházban Lajos nagyon szenvedett a tollpárna szaga miatt, elhatározta, hogy ezen változtatni fog, és megtervezte a tökéletes töltetanyagot, részt vett az egészségügyi mosható paplan és párna termékcsalád kifejlesztésében és az ehhez szükséges célgép tervezésében, valamint az egészségügyi textíliák egységesítésében is. Ezek a termékek még ma is megtalálhatók a kórházakban, pedig mindez negyedszázada volt.

64 éves korában kérte a nyugdíjazását, de továbbra is dolgozott, a gyár mintaboltjának a vezetését bízták rá. 80 évesen egy baleset miatt hagyta abba a munkát.

Katona Lajos azt mondja, soha nem unatkozik, napi egy órát sétál, olvas, számítógépezik, barátaival találkozik. Egyedül él, felesége másfél éve hunyt el, ő is a gyárban, a laborban dolgozott 40 évig. Két lánya született, egyikőjük már meghalt, három unokája és két dédunokája veszi körül szeretetével. 

„Nagyon szerencsés és boldog ember vagyok, mert mindig azt csináltam, amit szerettem, és mindent meg tudtam valósítani, amit elképzeltem, ez nagyon fontos egy ember életében.”  – zárta a beszélgetést Lajos bácsi.