Elsőként Győrben alakult meg a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület helyicsoportja. A járvány miatt online módon, videokonferencia keretében tartotta első megbeszélését a csoport, amelynek célja, hogy összefogja a városban és környékén élő, családkutatás iránt érdeklődőket.

A tíz éve alakult, 1500 tagú MACSE az ország egyik legnagyobb egyesülete. Adatbázisuk harmincmilliósra tehető, oktatással, kutatási módszertannal is foglalkoznak. Céljuk a közösségek építése, a családon belüli generációk közti kapcsolatok, valamint az identitás erősítése. „A családkutatás egy olyan hobbi, ami remekül segíti a közös érdeklődésen alapuló helyi közösségek kialakulását!” – vallja Reicher Péter, a MACSE elnöke.

„Ha egyszer eléd kerül egy háromszáz éves anyakönyv, a maga tiszteletreméltó történelem-illatával és nehezen kibetűzhető ákombákomaival, olvasni próbálod és lassan kibontakozik lelki szemeid előtt őseid falujának sorsa, bánata és öröme, lakóinak kapcsolatai, egyszer csak ott találod magad ük-ükapád, ükanyád mellett és megsejted: óriási bozontos gyökérzet köt a földhöz, melyen elődeid éltek és haltak. Tartok tőle, hogy ezután egyre erősödő kényszert érzel a kutatásra, amely megrendülést, örömet, izgalmakat és nem utolsó sorban eredményeket hoz számodra” – olvashatjuk a macse.hu kezdőlapján.

Ez a kényszer hajtja Kovács Balázst, a győri csoport vezetőjét is. 1987-ben gimnazistaként sokat beszélgetett a nagyszüleivel, ennek hatására támadt fel benne az érdeklődés a felmenői iránt. Vett egy 4 négyzetméteres csomagolópapírt és el kezdte rárajzolni a családfát, melynek ágai a nagymama emlékei alapján egyre csak gyarapodtak. Utána jó harminc év szünet következett, hiszen lefoglalta az érettségi, az egyetem, a munkavállalás és a családalapítás. Aztán néhány évvel ezelőtt megérett az idő a folytatásra.

–

Sok ág van, ahol az 1600-as évekig vissza tudtam menni, de van olyan is, ahol anyakönyvezés hiányában 1767-ben megrekedtem. Ez az időszak már tíz nemzedéket ölel fel, vagyis ezres nagyságrendben vannak egyenes ági felmenőim, de ha az oldalági rokonságot is számolom, akkor húszezernél járok

– meséli nem nem kis büszkeséggel. Természetesen már nem csomagolópapírra írja a megtalált neveket, hanem Excel-táblázatba.

Az egyesületben lesznek személyes rendezvények, ahol a tagok találkozhatnak egymással, megbeszélhetik tapasztalataikat, megoszthatják problémáikat, sikereiket. A legtöbb ember kutatása általában egy régióhoz kapcsolódik, s előfordul, hogy már eljutott három-négy nemzedékig, de aztán elakad, mert mindig vannak hiányok, kérdések, amire esetleg egy másik kutató tud válaszolni.

1895-ig csak egyházi anyakönyvezés volt, utána kezdődött a polgári, majd sokáig párhuzamosan végezték a kettőt. A családtörténet felderítéséhez pedig a legfontosabb okirat az anyakönyv. A legtöbb anyakönyv digitalizált formában megtalálható az interneten. Ám vannak pótolhatatlan hiányok, mert az értékes papírok sokszor a történelem viharainak áldozatává váltak, megsemmisültek egy háborúban vagy tűzvészben.

A családkutatók is várják a járvány elmúlását, a társasági élet megindulását. Addig digitális készségeiket fejlesztik, s felveszik a kapcsolatot a helyi levéltárakkal, egyházi intézményekkel, múzeumokkal, könyvtárakkal. Szívesen látják a tevékenységük iránt érdeklődőket. Jelentkezni Kovács Balázs e-mail-címén ([email protected]) vagy telefonszámán (70/507-4025) lehet.