Az ünnep nem az igazi tojásfestés nélkül, még ebben a vírusos időben sem. Idén válasszuk a hagyományos, természetes színezékeket, technikákat a készen vásárolható tojás- és ételfestékek helyett. Kóczánné Ács Szilvia hímestojás-festőt kértük. adjon tanácsokat, hogyan fessük, díszítsük a húsvéti tojásokat.
A népi iparművész sajnálja, hogy idén sem mutathatja meg személyesen egyedi tojásait, a hagyományos viaszírással, piros színben készült munkáit, nem adhatja tovább tudását a különféle kézműves foglakozáson, húsvéti vásárokon. Szilvia hobbiként, több mint négy évtizede foglalkozik a tojásfestés mintakincsének és technikáinak megismerésével, alkalmazásával, annak továbbfejlesztésével. Azt mondja, idén nem készített festett tojásokat, hiszen a pandémia miatt már tavaly sem tudta értékesíteni őket. Otthonában jelenleg több száz hímes tojás várja dobozokban, hogy végre megmutathassák magukat, ajándékként a húsvéti asztalon.
„A magyar ember a piros tojást kedveli, azt illik ilyenkor készíteni. A piros a vér és a tűz színe, továbbá a megújulás, a szerelem, a tavasz, az öröm, a szabadság, a kicsírázó élet, s Jézus kiontott vére, a feltámadás és az örök élet jelképe. A piros szín mágikus, szerencsét hozó, óv a betegségektől” – hangsúlyozta Szilvia.
A hagyomány szerint a tojás színével üzentek a lányok a locsolóknak. Azt a fiút, aki piros tojást kapott, szerették a lányos háznál. Aki zöldet kapott, az reménykedhetett, aki kéket, azt szívesen látták, de közömbös volt a lány számára, azt a fiút, akinek a sárga tojást adták, nem látták szívesen. Mára ez a hagyomány feledésbe merült, de régen nagy jentősége volt. Úgy, mint a ráfestett, írókázott motívumoknak is.
Érdekesség, hogy megyénkben nem volt hagyománya a tojásfestésnek, így elsősorban a nagyon szép erdélyi és csángó mintakincseket vették át a kisalföldi tojásfestő asszonyok.
A környékünkön kedvelt motívum lett a csillagos ég, amely az élet körforgására utal, a növényi szimbólumok, ahol a tulipán a nőt, a szív a férfit jelképezi, az állatos motívumok esetében pedig a férfi a kígyó, a nő a béka. Kedvelt az ördögtérgye minta is, amely a gonoszokkal szövetkező ember szimbóluma.
Szilvia azt javasolja, a bolti tojásfestékek helyett használjunk növényi alapúakat. A vöröshagyma héja barnás színt, a lila káposzta sötétbordót ad, a vöröskáposztával kékre, a céklával pirosra festhetjük a tojásokat. Szép levélmintás motívumokat készíthetünk, ha például petrezselyemlevelet vagy lóherét teszünk a nyers tojásra, úgy, hogy szorosan belekötjük egy harisnyába és így helyezzük a színező-főző vízbe. Legalább 15 percig főzzük, ha sötétebb színűeket szeretnénk, akkor hagyjuk a vízben kihűlni. Levehetjük róla a harisnyát, majd pici olajjal vagy zsírral kenjük át, hogy szép fényes legyen. Fontos, hogy első lépésként főzés előtt mosogatószerrel tisztítsuk meg a tojásokat. Erre az esetleges vírusok eltávolítása miatt, valamint a zsírtalanítás érdekében van szükség, így egyenletesebben veszi fel a színezéket – hívja fel a figyelmet a szakember.
A tartósság miatt Szilvia anilin ruhafestékkel festi művészi tojásait. „1984-ben kaptam meg a Népművészet Ifjú Mestere címet, és a megmérettetésre készített alkotásaim ma is pontosan ugyanolyanok pirosak, mint amikor festettem őket. 1990-ben lettem Népi Iparművész, a zsűrizésre szánt munkáim is tartják a színüket, az otthonom ékei a vitrinben.”
Tojásfestési divatról nem beszélhetünk, de mindig feltűnnek újabb technikák. A hagyományos díszítés a viaszírásos, a levélrátétes és a karcolásos – ez utóbbit férfiak, pásztorok készítették. Ma már találkozhatunk batikolt, papírrátétes, gyöngyös, patkolt, dekupázs technikával készített tojásokkal, de akár filctollal vagy ragasztással is díszíthetjük a húsvét elmaradhatatlan kellékét.