Győrben és a környékünkön felkutatott húsvéti népszokásokról beszélgettünk Tanainé Városi Ágnes főmuzeológussal, aki néhány ikonikus tárgyat – amelyet térségünkben gyűjtöttek –, meg is mutatott a múzeumi raktárban őrzött értékek közül.

Elsőként a húsvéti ünnepkör ételeiről esett szó, kiderült, Újvárosban és Révfaluban nagypénteken kedvelt böjti étel volt a csiripiszli, amit a Rábaközben a „futásra ingerlő” hatása miatt szaladosnak neveztek. Az ételt szalados tepsiben készítették, amit a szabadkéményes konyhában, vasháromlábon sütöttek meg. Tényőn a húshagyó kedden megmaradt fánkot pedig felfüstölték és ezt ették nagypénteken. Böjtben gyakran került asztalra az aszalékos bableves. Zöldcsütörtökön spenótot, sóskát, zöld növényekből főtt ételeket fogyasztottak a jó termés reményében a környező településeken.

Győrújbaráton még az 1920–30-as években is szokás volt, hogy a gazdasszonyok nagyszombaton feltámadási misére kosárban ételt, sonkát, kenyeret, tojást vittek a templomba megszenteltetni, ezt ették vacsorára. Csak a családfő szelhette fel a megszentelt sonkát, a 40 napos böjt után.

A módosabbak tyúkhúslevest, töltött csirkét, az egyszerűbb családok sonkás tésztát ettek, böjtben az aszalékos bableves is népszerű volt környékünkön – tájékoztatott a szakember.

Vidékünkön, Kunszigeten máig fennmaradt a Jézuskeresés népszokása, amelyet húsvétvasárnap hajnalban végeznek. Érdekesség, hogy 1999-ben a győrújbarátiak is átvették e szokást. Imádkozva, énekelve járták körbe a szakrális helyeket, reménykedve a feltámadásban.

Ki gondolta volna, de a Győr környéki településeken, ahogy a Dunántúlon sem, a 19. században még nem volt szokás a húsvéti locsolkodás, csak a két világháború között terjedt el a szagos vízzel való locsolás. A szagos vizet illatos szappan reszelékéből vagy rózsaszirmokból készítették úgy, hogy vízbe áztatták. A század elején elterjedt szokás volt a lányokat vödörből hideg kútvízzel nyakon önteni. A lányok pedig tojással kínálták a fiúkat, amelyeknek színűk szerint más-más jelentésük volt. A piros tojást a választott udvarló kapta, a zöldet bátorításként adták, a kéket elsősorban a rokonok kapták, az a fiú pedig, aki sárga tojást kapott, semmi jóra nem számíthatott, ez a szín ugyanis az elutasítás jele volt. A környéken szokás volt a komatál adása, a mátkázás, ez a baráti kapcsolatok megerősítését szolgálta. A gyerekeket bízták meg azzal, hogy vigyék el az egy kosárba összekészített étkeket – mákos vagy diós patkót, kalácsot, tojást, bort a komának, illetve a keresztgyerekeknek. Ez a szokás megerősítette a családok közötti kapcsolatot – emelte ki Tanainé Városi Ágnes.

És még egy érdekesség: Újvárosban, a század elején, húsvét reggelén meg kellett fürödniük a lányoknak a folyóban. Amíg megmártóztak, a legények is megjelentek, elállták a vödrökkel a partot, hogy megöntözhessék a leányokat.

Tojásfestési tanácsok a győri Frida Kahlótól