Ahány ember, annyi életút. Az életutak pedig megannyi kanyart rejtenek, amik a legváratlanabb pillanatban módosítják az irányt. Fülöpné Dorcsi Rita DSGM-szakgyógytornász több városban élt, mire a sors Győrbe vezette azzal a céllal, hogy másokon segítsen.

Dorcsi Rita Szolnokon töltötte gyermekkorát és középiskolás éveit. Bár erdésznek készült, érettségi után az élet Miskolcra sodorta, ahol az egészségügyi karon folytatta tanulmányait, gyógytornász szakon. „A családom az olajiparban tevékenykedett, így én vagyok az első, aki az egészségügyi pályát választotta” – mondja a szakember, aki a diploma megszerzése után is tovább képezte magát. De erről kicsit később.

„Csak nyugatra, kislányom.” Gyermekként sokszor hallotta édesapjától ezt a tanácsot, és meg is fogadta, hiszen a főiskola után Balfon, az úgynevezett gyógyfürdőkórházban helyezkedett el. „Bár jelentős gyakorlatra tettem szert, a szívem továbbra is a gyerekekhez húzott” – meséli a szakgyógytornász, aki miután megismerkedett lébényi származású férjével, elhatározták, hogy Győr-Moson-Sopron megyében alapítanak családot.

„Győr ideális választásnak bizonyult. Itt az első perctől kezdve úgy éreztem, hogy jó helyen vagyok. Sokszínű város, tele lehetőségekkel. Itt lehet dolgozni, csak akarni kell” – emeli ki Fülöpné Dorcsi Rita, aki kezdetben az állami egészségügyben helyezkedett el, de arról álmodott, hogy egyszer beindíthassa vállalkozását.

Saját bevallása szerint hosszú út vezetett odáig, illetve addig, hogy szakemberekből álló csapatával segíthessen a fiatalokon. „Nem volt könnyű” – sóhajt Fülöpné Dorcsi Rita, aki a munkában, a magánéletben és a sportban is nagyon kitartó. A szaktudása mellett talán éppen a kitartása az, ami segítette abban, hogy a saját lábára állhasson.

„A Dévény-módszert alkalmazom, amit egy kétéves képzésen sajátítottam el a fővárosban. Mára pedig gyógytornász, pszichológus, logopédus és látásfejlesztéssel foglalkozó szakember segíti a munkámat. Így alkotunk egy csapatot, amely komplex fejlesztést nyújthat, nullától tizennyolc éves korig” – meséli a Dorcsi Rita a Mozgásfejlesztésért Alapítványról, amelynek célja a szülés előtt, a szülés alatt vagy azután sérült gyerekek komplex mozgásterápiája és fejlesztése, ezzel összefüggésben az érintett család, gyermek és szülők támogatása.

A DSGM-szakgyógytornász (Dévény Speciális manuális technika – Gimnasztika Módszer) úgy látja, hogy a hivatása a kihívások ellenére is nagyon szép.

„Fizikálisan, mentálisan és lelkileg is megterhelő, de rengeteg szépséget rejt magában. Csodálatos, amikor elindul a fejlődés” – hangsúlyozza a négygyermekes édesanya, aki a biztos családi hátteret kiemelten fontosnak tartja.

„Mindig is nagy családot szerettem volna, ezt pedig „odafent” is meghallották. A nagylányom huszonöt éves, a három iker pedig érettségi és továbbtanulás előtt áll” – mondja a büszke édesanya.

Fülöpné Dorcsi Rita abba is beavat, hogy ez teljesen más felosztás, mintha valaki páros ikreket nevelne, hiszen itt „valaki mindig egyedül marad”. „Ha csak abba belegondolunk, hogy két kezem van, ők pedig hárman, akkor érthető, hogy leleményesnek kell lennem. Kezdetben az sem volt egyszerű, hogy miként bújjanak hozzám úgy, hogy mindegyiküket tudjam simogatni. Azt találtam ki, hogy merőlegesen feküdjenek mellém, úgy, hogy a fejük ér hozzám – mosolyog a négygyermekes anya, aki azt is megtanulta, hogy nem lehet csak simogatással célt érni, határozottnak kell lenni.

A történet ezen pontján felmerülhet a kérdés, hogy a szakgyógytornász-családanya mikor és hogyan szokott kikapcsolódni. „Sport tagozatos általános iskolába jártam. Négy évig versenyszerűen úsztam, majd atletizálni kezdtem, ott pedig hamar kiderült, hogy a hosszútávfutás megy a legjobban” – emlékszik vissza Fülöpné Dorcsi Rita, aki ma már elképzelni sem tudná a mindennapjait futás nélkül.

„Ez a sport teljesen kikapcsol. Nagyon befelé figyelek futás közben, olyankor nem létezik más, csak az út és én.” Hetente átlagosan négyszer húzza fel az edzőcipőt, és alkalmanként mintegy tíz kilométert hagy a háta mögött. Eddig öt maratont teljesített, többek között hazánkban, Athénban, Grazban és Lisszabonban. „Egy győri futóklub tagja vagyok, ahol kiváló társakra találtam. A legközelebbi célunk Palermo, de New York a nagy álom.”

Persze addig még további családok álmait válthatja valóra munkatársaival együtt, és segíthet abban, hogy a gyermekek a fejlődés útjára lépjenek.