Az iskolák bezárása, valamint az óvodákat és bölcsődéket érintő korlátozások miatt sok szülő számára az egyik legfajsúlyosabb kérdés hétfőtől az, hogy ki vigyázzon a gyerekre, amíg ő dolgozik. Mit tehet meg, és mit nem a munkavállaló?

Dr. Ferencz Jácint ügyvéd, munkajogász azt mondja, a mostani helyzet a munkavállalók és a munkáltatók számára is teljesen új, mivel járványügyi helyzetre nem létezik speciális munkajogi szabályozás:

„A munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek nem szünetelnek a járványhelyzet alatt sem. Ha a munkáltató utasítja arra a munkavállalót, hogy ne menjen be dolgozni, akkor állásidőre járó bért kell fizetni a munkavállaló részére. Más a helyzet akkor, ha a hatóság írja elő azt, hogy a munkavállaló nem mehet be a munkahelyére, mert például karantént rendel el az esetében. Ekkor a munkavállaló keresőképtelennek minősül, és ebben az esetben betegszabadságra, majd táppénzre lesz jogosult”.

Sok munkakör alkalmas arra, hogy a felek megállapodjanak otthoni munkavégzésben. Az ezzel kapcsolatos infrastrukturális feltételek biztosítása minden esetben a munkáltató feladata, de a munkavállalót együttműködési kötelezettség terheli. A hatályos jogszabályok szerint mentesül a munkáltató a munkabér-fizetési kötelezettsége alól, ha foglalkoztatási kötelezettségének előre nem látható, elháríthatatlan okból (vis maior) nem tesz eleget. Ez az eset tipikusan akkor állhat fenn, ha valamely munkahely kötelező bezárását rendeli el a hatóság, és ennek oka kívül esik a munkáltató hatókörén.

A szakember úgy látja, az iskolák bezárásával összefüggésben jogos igény lenne, hogy a kiskorú gyermek felügyeletét ellátó szülőt ilyen esetben ne érje semmilyen joghátrány.

Ez azonban pillanatnyilag nincs így. A munkavállaló alapesetben nem teheti meg, hogy egyszerűen nem megy be a munkahelyére azért, mert a gyermeke felügyeletét másképpen megoldani nem tudja, vagy tart attól, hogy kiscsoportos gyerekfelügyeletbe adja.

„Bár különös méltánylást érdemlő esetben mentesülhet a dolgozó a munkavégzési kötelezettség alól, de a Munka Törvénykönyve e szabálya kifejezetten kivételes, átmeneti, rövid ideig tartó élethelyzetekre – pl. baleset – lett megalkotva” – hangsúlyozza a győri munkajogász.

Ugyanakkor a munkáltató és a munkavállaló több módon is megállapodhat, és éppen ez volna a legcélravezetőbb: valamilyen közös, mindkét fél számára elfogadható megoldást találni, akár például csökkentett munkaidejű, illetve otthoni munkavégzésben megállapodni.

„A szabadság kiadása nem biztos, hogy a legjobb ötlet, hiszen jelen pillanatban nem tudni, meddig maradnak zárva az oktatási és nevelési intézmények, minden bizonnyal még hetekre, netán hónapokra. A másik lehetőség a fizetés nélküli szabadságról való megállapodás, bár fontos, ez utóbbi esetben az egészségbiztosítása is szünetel a dolgozónak, tehát erről magának kellene gondoskodnia. A feleket jelen helyzetben is együttműködési kötelezettség terheli, emellett a munkáltatónak figyelemmel kell lennie a munkavállaló méltányos érdekeire is.”

Dr. Ferencz Jácint végezetül kiemelte: ez csupán a pillanatnyi jogi helyzet, amely akár napokon belül is megváltozhat egy jogalkotói, kormányzati döntés függvényében.

„Célszerű volna végiggondolni például annak a lehetőségét, hogy járványhelyzet idején az a szülő, aki gyermeke felügyeletét másképpen nem tudja megoldani, illetve a fertőzés veszélye miatt az iskolai, óvodai, bölcsődei gyermekfelügyeletet sem szeretné igénybe venni, valamilyen állami szociális juttatásban részesüljön, továbbá, hogy a munkahelyén ezért szankció ne érhesse. Főleg, hogy a digitális oktatás bevezetésével ezekre a szülőkre a felügyeleten túl kisgyermekük otthoni oktatása is hárul. Jelenleg a jogszabályok ezt nem biztosítják számukra, pedig a józan ész és a felek érdeke is minden bizonnyal ezt kívánná a kialakult új helyzetben.”