Felfokozott tempóval kezdett bele Győr közéletének átalakításába dr. Dézsi Csaba András a megválasztása után. Többeknek idegen volt a sebesség, ám a feladatok nem tűrhettek halasztást. Volt, aki ment, volt, aki jött, a felmerült városi problémák pedig kezdenek megoldódni. A polgármester kiűzi Mekk Eleket a folyók városából.

Egy borzalmas és fekete év utolsó napjait tapossuk. A Covid-19-járvány mindannyiunk életét nehezebbé tette. Polgármesterként hogyan éli meg a pandémiás helyzet második hullámát?

Amikor polgármester lettem, tudtam, hogy nehéz lesz a dolgom, hisz egy olyan városban kell felépítenem egy új jövőképet, ami a szülővárosom. Ez egy rendkívül megtisztelő feladat, és azt hiszem, mindenki látja, hogy kellő dinamizmussal vetettem magam munkába. Azt kell mondanom, hogy az a problémamennyiség, ami a megválasztásomkor látszott, „kismiska” ahhoz képest, ami most van, hiszen a Covid-járvány második hulláma olyan mértékben tépázta meg a gazdaságot, a munkavállalókat, az oktatást, a szociális ellátásban dolgozókat és a szociális ellátottakat, és egyáltalán az emberek lelki világát, amivel még sohasem találkoztunk a mi életünkben.

A szüleink már találkoztak, hisz zömében gyerekként, de túléltek egy háborút. Ők ismerték a fogalmat, hogy mit jelent az éhezés, mit jelent az, ha semmiből kell valamit teremteni. A mi generációnk abba született bele, hogy egyre jobb lett az életünk. Ez a világjárvány megmutatta azt, hogy sebezhetőek az emberek. Ez pedig anyagilag is, de még inkább lelkileg állítja nagyon komoly kihívás elé az embereket. Hisz az a tény, hogy naponta látunk embereket meghalni úgy, hogy előtte semmi bajuk nem volt, nagyon nyomasztóan hat az emberre. Ha meglesz a védőoltás, ebből a gödörből is kikecmereghetünk. Ha már csak annyi lesz a probléma, hogy a gazdaságot hogyan állítjuk talpra, az már sokkal kisebb lelki teher lesz a társadalomban. Egyelőre még itt van a halál szele.

Ugorjunk vissza a ciklus elejére. Megválasztása után hatalmas elánnal vetette bele magát a munkába. Talán sok városházi kollégának idegen is volt a tempó…

Több vezetőtől megváltam az elmúlt csaknem egy évben. Ennek az volt az oka, hogy én szeretek valódi munkát végezni. Aki elfogadta ezt az új, „valóban oldjuk meg az emberek problémáját” gondolkodást – hisz mindennél fontosabbnak tartom a párbeszédet a városlakók és a hivatal között –, az folytathatta a munkáját. Azt hiszem, abban hoztam a legtöbb újítást a városvezetésben, hogy figyelembe vesszük a polgárok problémáit, mert gyakran joggal érezhették az emberek, hogy a gondjaik nem érdeklik az önkormányzatot. Egy városvezetés nem engedheti meg magának, hogy önmagával, vagy csak a politikai ellenfeleivel legyen elfoglalva. Nekünk a város működtetése a feladatunk, mégpedig úgy, ahogy azt az itt élő emberek szeretnék. Amikor polgármester lettem, akkor abban a pillanatban 140 ezer ember vezetője lettem, egyben 140 ezer munkatársat is szereztem, akiktől tanácsokat, véleményeket szeretnék kapni. És adják is nap mint nap. Egyébként az kell mondanom, hogy a lakosság hamarabb felvette a fordulatszámot, mint a hivatal és a cégeink egyes részei. Elkezdett koszosodni, szemetesedni a város, és egyfajta passzív ellenállást láttam egy-két cégvezetőnk részéről, tőlük megváltunk. Senkitől nem váltunk meg úgy, hogy annak nem volt alapos oka. Azok a cserék, amiknek meg kellett történnie, megtörténtek. Ha bárki nem érti, hogy miért kellett váltanunk a posztján, azzal a nyilvánosság előtt erről szívesen elbeszélgetek.

Már a választási kampányban megígérte a nyitott városházát, úgy tűnik, ez mostanság érik be, hisz tucatszám érkezik kérdés a városlakóktól a közösségi portálra. A külső kommunikáció felpörgetése volt a cél?

Nagyon hamar felpörgött a kérések, kérdések listája. Ezeket egyenként válaszolgattam meg személyesen. Szakemberekkel konzultálok a felvetett problémáról és függetlenül a napszaktól, választ is várok rá. Gyakran a tőlük kapott tanácsokat adom tovább a kérdezőknek. Nem hitegetünk senkit, ám sokszor tudunk segíteni. Azért látszik, hogy mit csinálunk, mert ezt mi láttatjuk, és mivel az emberek látják, hogy dolgozunk, egyre több problémát vetnek fel. Ez így jó, mert ezen gondolatok mentén tudjuk tervezni, merre haladjon Győr a jövőben.

Covid-járvány ide, gazdasági nehézségek oda, nagyon sok beruházás került Győrben tető alá az elmúlt időszakban…

Építettünk utakat, felújítottunk bölcsődét, óvodát, átalakítottuk a szemétszállítás rendszerét és jelenős karbantartási munkát végeztünk a csatornarendszerünkben. Ezek a bajok amúgy „csapásszerűen” jöttek. Nemcsak a Covid-járvány nehezítette meg az életünket, hanem az özönvíz is, ami Közép-Európa Velencéjévé tette a várost. Érdekes kihívás volt, hisz ez az esemény mutatta meg, hogy néhány vállalatunk nem vette komolyan a problémát. Ezt természetesen nem lehetett következmények nélkül hagyni. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy évtizedes karbantartási munkák maradtak el, minél jobban tájékozódtam, annál több rossz beidegződést találtam. Rá kellett jönni mindenkinek, hogy nemcsak a nagyberuházások lényegesek, hanem a város normális működést befolyásoló dolgok is, amik nem látványosak, de annál fontosabbak. Alapvetően egyébként két stratégiai terv van folyamatban. Az egyik a színházberuházás, amit azért állíttattam le, mert nem volt jó gondolat az átépítés. Azért, mert hosszú távon gondolkodom. A belváros kicsit „bepunnyadt”, újdonságra van szükség, ami felpezsdíti a közéletet. Ki kell tágítanunk a belvárost és erre kitűnő lehetőség a volt Rába-gyár területe, ahol egy kulturális központot álmodtam meg.

A másik pedig, gondolom, a győri közlekedés, hisz régóta bosszantja már a városlakókat…

A közlekedés teljesen új átgondolást igényel, hisz a város hátrányos adottsága, hogy teljesen kettészeli a vasút. Már vagy 20 éve felvetettem az ötletet, hogy le kellene vinni, két kilométer hosszan a vasutat a föld alá. Most ismét elkezdünk foglalkozni a kérdéssel. A másik eleme pedig az elővárosi vasútvonalak fejlesztése lehet. A vasút, HÉV kiépítése is tervben van. Ha sikerülne az európai költségvetést úgy elfogadtatni, ahogy mi szeretnénk, akkor erre a célra nagyon komoly beruházás érkezhet Győrbe.

Mekkora volumenről van szó?

Ez nagyjából százmilliárdos tétel lenne. Ebből lehetne a Gárdonyi-iskolától a temetőig villamosvonalat is létesíteni. Kitűnő kapcsolatunk van az egyetem közlekedési mérnökeivel, akikkel együttműködve tervezzük meg Győr jövőbeli közlekedési hálózatát.

Ennek a törekvésnek a célja nyilván a belváros autóterheltségének csökkentése, feltétele azonban a megfelelő P+R parkolók kiépítése lenne.

Igen. Hatalmas terhelést jelent az, hogy Ménfőcsanakról, Szabadhegyről, Győrszentivánról autóval járnak be az emberek. Ha kötöttpályás eszközzel tud valaki bejárni a lakóhelyéről, sokkal biztonságosabbá válhat a közlekedés, nem kell tülekedni a dugóban, időre be is tud érni a munkahelyére. Ehhez pontos vonatok kellenek, ezért meg is kezdtük a tárgyalásokat a MÁV és GySEV illetékeseivel. A többi között tárgyalunk egy olyan regionális bérlet bevezetéséről, amivel a város vonzáskörzetében élők kedvezményesebben érhetnék el a célállomásukat. Ez a bérlet kombinálható lenne a buszjáratokra is érvényes bérlettel.

Ha már busz. Az öreg városi buszok kérdését, úgy tűnik, megoldották…

A győri buszok kérdése csak fél siker. Az tény, hogy negyven új buszt állítottunk forgalomba, ám a Volánnal van egy kis problémám, mert úgy tűnik, hogy túl magas árakat akar ránk erőltetni, és erre az eddigi szerződéseik többé-kevésbé teret is adtak. Át kell gondolnunk azt, hogy miképpen oldjuk meg a város buszközlekedését.

Nehéz év van mögöttünk, és a következő eleje sem látszik egyszerűnek, ám Győr jubilálni fog.

Nagyon fontos évforduló előtt állunk, hiszen 750 esztendeje kapta meg Győr a királyi város rangot. Ezt méltóan szeretnénk megünnepelni. Olyan kiadványokat, előadásokat tervezünk, amikből az itt élők megtudhatják mindazt, amire büszkék lehetünk. A közelmúltban ide költözők gyakran csak annyit tudnak Győrről, hogy gazdag város, pedig ennél sokkal több győrinek lenni. Várunk biztonságot adott Európának, hiszen megállította a török veszedelmet a XVI. században, így a keresztény Európa védőbástyája volt egykoron. Beszélnünk kell a város nemzeti sokszínűségéről és annak kialakulásáról, az ipar, az oktatás és a kultúra fejlődéséről. Sok információt kell tehát adnunk a győrieknek és az ide látogatóknak a jövőben.

Minden városlakó tisztában van azzal, hogy a polgármester kitűnő kardiológusprofesszor, szereti az állatokat, ám azt kevesen tudják, hogy hitét gyakorló református presbiter is. Ebben a szerepében mit üzen a győrieknek?

Sokkal könnyebb az embernek, ha van hite. Ha hiszünk, midig van egy társunk, aki mellettünk van, akkor is, ha fizikailag egyedül vagyunk. Betegségben, egészségben. Megkérdezték tőlem korábban, hogy szoktam-e imádkozni műtét közben. Igen, szoktam, de sohasem akkor, amikor baj van, hanem mindig előtte imádkozom, hogy ne legyen baj…