A veseelégtelenség miatt dialíziskezelésre szoruló, frissen felfedezett betegek 30 százalékának akár hosszú évek óta észrevétlenül fennálló krónikus vesebetegsége van – mond egy megdöbbentő adatot e kór alattomos, rejtőzködő természetéről dr. Ónody Zsolt nefrológus, belgyógyász osztályvezető főorvos.
A Petz Aladár Megyei Oktató Kórház hármas belosztályának vezetője csöndes szerénységének ellenére is nagy tekintélyű orvos a szakmában és a betegek körében. Szakmai sokoldalúságát az is mutatja, hogy hipertóniából is megszerezte már a licencvizsgát. A betegség, amit ő gyógyít, sok szervet és szakterületet érint. Diagnózisa és terápiája szakmai nyitottságot és együttműködést feltételez.
Ónody főorvos a győri belvárosban nőtt fel, édesapja az agrárszakmában dolgozott, édesanyja könyvelő volt. „Testvérem nem született, viszont nekem van három felnőtt gyerekem és már négy unokám” – jelzi, mennyire fontos életében a család. Fia szakorvos a budapesti sebészeti klinikán, egyik lánya a Heim Pál-kórházban gyermekgyógyász, jövőre érettségiző lánya viszont a fehér köpenyes, sztetoszkópos szakmát valószínűleg felcseréli a mérnökivel, építésznek készül.
Dr. Ónody Zsoltot elsőre felvették az orvosegyetemre. A kórélettani intézetben tudományos diákköri munkát végzett, s ott felmerült benne az is, hogy valamilyen manuális ágát választja a gyógyításnak. Gyakorlatvezetője szerettette meg vele a belgyógyászatot, ami „aktív agytornát is igényel”. Alkalmazni kell a differenciáldiagnosztika módszerét, sok apró jelenségből kell összerakni a diagnózist. A diploma megszerzése után visszatért Győrbe, dr. Láng főorvos belosztályára, ahol választhatott: gasztroenterológus lesz vagy nefrológus, aki a vese belgyógyászati tudományát műveli.
„A nefrológia felfelé ívelő ága volt az orvostudománynak – indokolja, mi izgatta a vesebetegségek gyógyításában. “Akkor szerveződött a vesepótló hálózat Magyarországon. Svédországból adományként kaptunk öt művese gépet, ezzel kezdtük el a munkát, sokáig a belosztály önálló részlegeként. Dr. Ferenczi Sándor főorvos volt a főnököm, sokat tanultam tőle.”
Az ötödik stádiumban, súlyos veseelégtelenségben szenvedők művesekezelése átmeneti terápia addig, ameddig beültethető veséhez nem jut a beteg, magyarázza a főorvos.
Magyarországon évente átlagosan 300 vesetranszplantációt hajtanak végre. A hatályos törvény szerint, aki életében nem rendelkezik a szerveiről, az potenciális donor lehet.
Arra a kérdésre, hogy hány éven át lehet folytatni a dialízist, azt válaszolja: korlátlan ideig, a beteg élete végéig. Sajnos azonban a cukorbetegség, a szív és keringési bajok, a magas vérnyomás, vagy más szövődmények következtében sokan meghalnak, még mielőtt veséhez juthatnának. A nyolcvanas években például ötven év feletti cukorbajos vesebeteget nem is engedtek dializálni. Ma már ilyen korlátozás nem létezik.
A belgyógyászati vesebetegségek szimmetrikusak, ezért aztán egyik sem tudja átvenni a másik szerepét, tudjuk meg a szakembertől. Az egyoldali vesebajok többnyire urológiai kórok – kövek, elzáródások, daganatok –, a kétoldaliak nagy többsége viszont nefrológiai eredetű. Ha immunológiai okok állnak a háttérben, akkor szövettani mintát vesznek a veséből, s Budapesten, a II. számú patológián vizsgálják meg.
A győri nefrológia hármas számú kompetenciával rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a legmagasabb szintű kezelést tudják nyújtani a rászoruló betegeknek.
Az életkor növekedése, a megváltozott családi életforma a belgyógyászati körzetet is ellátó nefrológiának is gondot okoz. Régebben több generáció lakott egy fedél alatt, s akkor mindig volt otthon valaki, akinek a gondjaira lehetett bízni a beteget. Manapság azonban sokan élnek egyedül, s bár az önkormányzat szociális rendszere, valamint a kórház krónikus belgyógyászata és ápolási osztálya, amiben csak lehet, segítséget nyújt, ám így is gyakran előfordul: tovább benn kell tartani az osztályon az önellátásra képtelen, 24 órás felügyeletre szoruló beteget, mint ameddig a kezelése indokolttá tenné, ám nincs hova hazaküldeni.
Ónody főorvost rábapatonai kertjének gondozása tudja kikapcsolni, szociális munkásként a kórházban dolgozó feleségével dísznövényeket termesztenek. Emellett kirándulnak, a főorvos szívesen kölcsönöz vitorlást a fiával egy hétre a Balatonon, biciklizni is szeret, de a legnagyobb élmény, ha unokáikkal együtt lehetnek. Már készülnek a közös családi síelésre.