Zölei-Kocsis Blanka háromgyermekes anyuka, férjével együtt ezekben a hetekben ő is home office-ban dolgozik. Arról, hogyan zajlik a család egy napja bezárva, Bajzát Zsuzsi kolléganőnk beszélgetett vele a Győr+ Rádió esti magazinjában.

Rejt némi kihívást a családnak ez a mostani állapot, ha jól gondolom.

Én már többször befontam a szemöldökömet az elmúlt napokban, így azt gondolom, van még hova fejlődnöm a türelem terén.

Ovis gyermekeim vannak, de ők is kapnak kötelezően elvégzendő feladatokat, nyomtató híján ez is okoz némi nehézséget. Lényegében két felnőtt van itthon, két nyolc órás munkaidővel, három, hat év alatti gyerekkel összezárva. Úgy osztottuk be, hogy a férjem dolgozik nappal, akkor én vagyok a gyerekekkel, én pedig éjszaka dolgozok, ő felügyel a kicsikre.

Hogyan telik egy napotok?

Öt óra körül kelnek a gyerekek – megfigyelhetően azért, mert nincsenek lefárasztva – , este kilenckor kerülnek ágyba. A köztes időben én egy szakácsnő, egy home-officer, egy szórakoztató centrum feladatait töltöm be. A gyerekek életkora elég közel van egymáshoz, így jól eljátszanak, de azért néha szükség van felnőtt moderációra. Szerencsések vagyunk, mert nemrég költöztünk kertes családi házba, a kert végében szántóföld van, így ki tudjuk vinni a gyerekeket. Persze csak akkor, ha éppen nincsenek kint a szomszéd gyerekek.

Reggelente ovijógával indítjuk a napot, délutánonként pedig táncórára megyünk a gyerekekkel online. Azokat a közös programokat, amiket korábban csak terveztünk, most megvalósítjuk, online.

Van bennetek félelem? Ebben a helyzetben mennyire része a félelem a mindennapjaitoknak?

Ez a helyzet jó arra, hogy átgondoljuk, mi az életünkben a fontos, ezzel az átkeretezéssel kicsit könnyedebben élem meg a mindennapokat. A férjem egyébként nagyon aggódik, én kevésbé, de ez nálam megküzdési stratégia is. Én megértem azokat, akik rettegnek, és azokat is, akik ezt nem tudják komolyan venni. Nekik azt üzenem, tegyék meg! Mi felkészültünk, feltöltöttük a kamrát, vettünk nagyon sok pelenkát, azért, hogy ne kelljen naponta boltba szaladgálni.

Az elmúlt 9 napban kétszer ment a férjem kifliért, de a kenyeret én sütöm. Bezárkóztunk.

Hogyan tartjátok a kapcsolatot a rokonokkal?

A dédiket vezetékes telefonon hívom, a többi családtagot, ismerőst is rendszeresen hívjuk. Édesapám és az öcsém Németországban ragadtak a munkájuk miatt. Aggódok értük, de azt mondják ott kevésbé vészes a helyzet egyelőre, mint itthon.

A szülőtársaimnak azt tanácsolom, miután a gyerekek lefeküdtek, bontsanak ki egy üveg italt és lazítsanak, nézzenek meg egy filmet, olvassanak, foglalkozzanak magukkal és a párjukkal!