Gyermekkora legfontosabb városaként tartotta számon Győrt
Egy legenda távozott – az utolsó győri interjúból idézünk
Fotó: O. Jakócs Péter
Az ikonikus előadó még 70-ik születésnapján a Győr+ Médiának adott exkluzív interjúban beszélt többek között a győri kötődéséről is.
Benkő Lászlóval még 2013-ban, a zenész 70-ik születésnapja alkalmából beszélgettünk. Nyitottságával, közvetlenségével mindenkit lenyűgözött, elég volt csak egy-egy évszámot említeni neki, és a sztorik csak dőltek belőle. Szeretett mesélni, egyszerűen azért, mert szerette az életet, a barátait, zenésztársait, a közönséget.
És szerette városunkat is. Ahogy a beszélgetésünk során elmondta, gyerekkora egyik legfontosabb városa volt Győr, ahol édesapja az akkori Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola tanára volt. „Sokan mondják, hogy a papám volt az egyik kedvenc oktatójuk.” – mesélte, majd hozzátette, „a nagybátyámék is itt laktak, náluk is sok időt töltöttem. A családi vonal mellett sok barátra is találtam a városban. Halbritter Mátyás sajnos már nincs közöttünk, de régen rengeteget jártunk össze. Rajta és az Első Győri Lions Klubon keresztül ismertem meg Szabó Andrist, a vak fiút is, akinek segítettünk a pályája egyengetésében.” Az utóbbi történet pedig a zenész önzetlenségét és segítőkészségét is jól mutatja, Andris a 2007-es Omega koncert több tízezres közönsége előtt léphetett színpadra. A zenekar 2013-ban is hasonló tömegeket vonzott a városban, és a győriek a zenekarral eggyé válva énekelték a legnagyobb slágereiket.
Természetesen a Gyöngyhajú lányt is. A koncert után azt kérdeztem Benkő Lászlótól, nem unja-e még ezt a dalt, hiszen nincs fellépésük, ahol ki ne követelné a közönség a slágert. „Ki un rá a gyerekére?” – válaszolta nemes egyszerűséggel. „Persze már a kisujjunkban vannak ezek a slágerek, de maximum a próbákon lehetnek olyan pillanatok, amelyek monotonnak tűnnek, a koncerteken soha, mert az egy más állapot. Ott a rajongókkal együtt lélegzünk, és nekik tetszenek ezek a számok, ezért szeretjük mi is azokat annyira. Ez olyan, mint egy közös nyelv.” – így gondolkodott ő a közönség és az együttes kapcsolatáról.
A magyar könnyűzene történetének kiemelkedő alakja távozott közülünk, egy hatalmas szívű ember, aki szívesen segített másoknak, és ha megkérdezték, olyan örömmel mesélt az életéről, amilyen örömmel hallgatjuk ma is a Gyöngyhajú lányt.
A 70-ik születésnapon készült beszélgetés elolvasható itt: