Mi a szeretet? Folyamatos, megbízható módon megtett cselekedetek sora. Mayer Ildikóval, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Családi Kör intézményének vezetőjével az emberi kapcsolataink törékenységéről, az édesanyáktól tanult szerető ölelésről, a gyógyító jelenlétről beszélgettünk.

„Nehéz okosan szeretni.” Az emberi kapcsolataink törékenységében az egymásra figyelés gyógyító jelenléte a legfontosabb. Hat alapvető érzelem a sajátunk: derű, bánat, harag, undor meglepődés, félelem, de a szeretet nem szerepel köztük.

A szeretet tanulható – sőt, a szeretet tanulandó!

„Édesanyánk szerető ölelése és gondoskodása során tanuljuk meg azt, így jutunk el a kisded szociális mosolyától a szívbéli mosolyig” – mutat rá Mayer Ildikó az édesanyák legfontosabb szerepére, a meleg szeretet mindent átfogó és körbeölelő áramoltatására a családban, amely egy folytonosan, dinamikusan változó szeretet-háló, ahol az állandó egymásra figyeléssel minden családtag fejlődése biztosított.

Mára felbomlottak a nagycsaládi közösségek, a kihívások távolra repítik a családtagokat a gyökereiktől. Pedig az idősödő korosztály életszemlélete, tapasztalata a szeretet gyakorlati megvalósításában életfontosságú, „áttanítják” a szeretet áramoltatását a fiatalabb generációknak, szívterük szeretetében gyógyulhatnak a rohanó életmódot folytató fiatalok. Az alapvető értékek újra a helyükre kerülhetnek: a gondoskodás, a figyelem és az oltalom válik központi erővé, és a gyermek megkapja mindazt a muníciót, amivel elindulhat megvalósítani az életben vállalt feladatait.

„Mi a szeretet? Folyamatos, megbízható módon megtett cselekedetek sora” – mutat rá Mayer Ildikó. – „A szeretlek szó kimondva is nagy lépés, de szeretve lenni azt jelenti: látom, érzékelem, hogy a másik, aki szeret, tesz értem.” Feltöltő, lélekerősítő érzéssé a folyamatossága révén válik.

A szeretetben „levés” lenyugtatja az elmét, kitárja a szívet, növeli az önbecsülést, és energiát szabadít fel annak érdekében, hogy igazán mélyen odafordulhassunk a többi emberhez. A szeretet aktivizálható.

Megnyilvánulásának mélysége, illetve magassága, az érzés intenzitása és annak folyamatossága az azt aktiváló másik személytől függ. „Legalábbis ezt hisszük” – hívja fel a figyelmet a szakember – „Az önmagunk irányába küldött szeretetgondolatok, önmagunk megölelése is szeretettel töltenek el bennünket. Ha valaki társra vágyik, az arra vágyik, hogy szeressék, de ehhez magunkat kell felkészíteni a társulásra. Ha belül rendben vagyunk, akkor érkezik el hozzánk a belül rendben lévő társunk. És akkor nem egymás támaszai, hanem egymás lélekemelői leszünk.” Ez azonban „munkát” kíván, ölelést, beszélgetést, simogatást, dicséretet, segítést, nevetést, akár együtt sírást. Mindent, és bármit, ami a kapcsolatot megtölti élettel. Mert a szeretet maga az élet.

Boldogságunk 80%-a a másokhoz fűződő kapcsolatokból származik.

Az emberi kapcsolódásaink mint hagymahéjak vesznek körül bennünket, de a lényeg a saját magunkkal való kapcsolódásban van. Értő szív és érző elme, ez rendezi a létet rendbe, azaz agyunk, a gondolataink szeretettel átitatása, érzelmeink tudatosítása, illetve szóba öntése egyaránt nagyon fontos. Az elmének és a szívnek úgy kell működnie, mintha húrok kötnék össze őket, és én vagyok a zenész, aki lejátssza azt a csodás dallamot, aki én vagyok.

A közösségeink, kapcsolódásaink számára akkor tudunk hozzáadott érték lenni, ha megfelelő önbecsülésünkben és lelki békénkben megőrződünk, és képesek vagyunk adni, minőségi és erős kapcsolódásokat létrehozni. A harmonikus kapcsolódás egyik eleme az empátia, azaz a gyógyító jelenlét és tudatos figyelem: arra a kérdésre adott válasz, hogy mire van szüksége a másiknak ahhoz, hogy jól érezze magát. Ám a gyógyító jelenlétünkben feltöltődő legfontosabb emberi lény, saját magunk. „A szívem kapuin keresztül nézem magamat és a körülöttem lévőket. Ezek a kapuk mindazon minőségeket képviselik, amelyek emberi lénnyé tesznek: megértés, tiszta meleg szeretet, békesség, tisztelet, elfogadás, öröm, vidámság, szépség, derű. Ha képesek vagyunk rendíthetetlennek maradni a szeretetben, akkor már képesek vagyunk együtt egymásért tenni. Létrejön az összefogás, összetartás a közösségekben, körbefogjuk a közösségek tagjait, a családokat, és mindenki megindulhat szeretetben és békében az életfeladata megvalósítása irányába – zárja Mayer Ildikó Mark Twain gondolatával: „Az élet olyan rövid, hogy nincs benne idő veszekedésre, bocsánatkérésre, megbánásra, számonkérésre. Csak a szeretetre van idő, és ha szabad így kifejezni magam, csak egy pillanat van rá.”