S mivel akkoriban nem léteztek még panírozott, fagyasztott halrudacskák, maradt a ponty. Nagypapámmal vettük meg mindig, szerettem nézni őket a hatalmas medencében, találgatni, melyik lesz a miénk. Szerettem, ahogy nagymamám pucolja, csak úgy pattogtak a pikkelyek. Vártam, hogy pukkanthassam az úszóhólyagot. Szerettem a halászlevet, akkor is, ha a fazékból kikukucskált a hal feje, mert nagypapa … Bővebben: Együnk magyar halat!
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt az URL címet a WordPress honlapba
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt a kódot a honlapunkba