A közelmúltban „Újváros szolgálatáért” díjat vett át dr. Szilvásyné Peregi Eszter, a szociális területen intézményvezetőként végzett, kiemelkedően magas színvonalú munkája elismeréseként.
Eszter tizennyolc éve a nagy múltú Evangélikus Szeretetház intézményvezetője. Tősgyökeres győri, jobban mondva újvárosi. Minden felmenője itt élt, ő is itt született, a Rát Mátyás téren nőtt fel. A Szeretetházat gyermekkora óta ismeri, hiszen evangélikus családjával az Öregtemplomba jártak istentiszteletre.
Mindig vonzotta az egészségügy. Kazinczys diákként három éven keresztül önkénteskedett az égésplasztikán, ahol gyerekekkel foglalkozott. Mesélt nekik, játszott és beszélgetett velük. Leérettségizett és nem volt kérdés számára, hogy továbbtanulás helyett a kórházban fog dolgozni. Segédápolóként a sebészeten kezdte a pályát, munka mellett szerzett több szakképesítést, majd Budapesten elvégezte az egészségügyi főiskola akkoriban induló diplomás ápoló szakát. Sokáig a pszichiátriai osztály vezető ápolója volt. Közben többször hívták szociális intézménybe, de csak harmadszorra érett meg benne a váltás gondolata.
2003 óta dolgozik a Szeretetházban, 2006 óta pedig vezeti a száz férőhelyes intézményt. Közben szociális menedzseri oklevelet szerzett. Bár olykor hiányzott neki az egészségügy, nagyon megszerette a szociális területet. Azt mondja, itt is vannak sikerélmények. Sokszor olyan ember kerül be hozzájuk, aki mögött nincs családi háttér. Az egyházi intézmény mindig többet jelent a puszta ellátásnál. Az etetésen, fürdetésen, pelenkázáson túl nagy hangsúlyt kap a lelki gondozás és vezetés. A ház lelkésze rendszeresen foglalkozik a lakókkal és a dolgozókkal is. A napok előre meghatározott programok szerint zajlanak, ezek között szerepelnek áhítatok, istentiszteletek. A filmnézés, keresztrejtvény fejtés, kézműves foglalkozások napi elfoglaltságot jelentenek. Van olyan gondozottjuk, aki tíz-tizenöt éve él a Szeretetházban, s ennyi idő alatt kötődések alakulnak ki, szinte családtaggá válik.
„Nálunk más a halálhoz való hozzáállás. Mi nem szeparálunk el senkit, nem dugjuk el a haldoklót vagy a rossz állapotú beteget, és a demenseket sem. A halál az élet velejárója, s erre a gondozottjaink is fel vannak készülve. Minden lakót másként veszítünk el és gyászolunk meg. Előfordul, hogy a hozzátartozók később visszajárnak beszélgetni vagy részt vesznek egy-egy ünnepünkön. Ez is segít a veszteség feldolgozásában” – mondja.
Az intézményben néhány éve elindították a minőségbiztosítási folyamatot, Eszter pedig még egy menedzseri képesítést szerzett. Módszertani szakértőként is tevékenykedik, az evangélikus egyház által fenntartott szociális intézményeknek nyújt segítséget az új szolgáltatások bevezetésében, illetve hatósági felkérésre ellenőrzi a szakmai munkát. Szerencsésnek érzi magát, hiszen azzal foglalkozhat, amire mindig is vágyott: segíthet az embereken. A kikapcsolódást a könyvek jelentik számára, nem telik el úgy nap, hogy ne olvasna. Férje háziorvos, lányuk orvostanhallgató Pécsen.
Szerinte az elmúlt évtizedekben Újváros fejlődött a legtöbbet, akik korábban itt éltek, ma rá sem ismernének, mert megszépült és sokkal biztonságosabb lett.