Nagy Balázs nem hagy egyedül
KarantÉN címmel új sorozatot indítottunk: ismert és inspiráló, városunkhoz kötődő embereket kértünk meg, írjanak olvasónknak. A napló jellegű bejegyzéseikben beengednek minket a nappalijukba, a kertjükbe, esetenként pedig még a háló- és fürdőszobájukba is, hogy mindannyian lássuk, ők mit kezdenek a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzettel. A Győri Nemzeti Színház népszerű művészével, Nagy Balázzsal szerencsére ebben az időszakban is minden este találkozhatunk.
Borzasztó gyorsan megy az idő. Vannak napok, amikor nem tudom milyen nap van. Meg kell néznem a naptáramat. Ezelőtt a határidőnaplóm nélkül el sem mentem otthonról. De már hetek óta a táskámban lapul… Próbálok minden napra kitalálni valami itthoni programot. Végre nem kell korán kelnem… Eddig, ha edzeni akartam, akkor a próbák előtt, hajnalban mentem. Most ráérek 9-10-ig is aludni. Egy finom kávé, aztán jöhet egy kis testedzés. Szerencsés vagyok, van egy kis kertem. Szabad levegőn elvégzem a Mészáros Zsolti edző barátom által előírt gyakorlatokat. Aztán zuhany és reggeli, majd a hírek elolvasása következik. Ma az autómat takarítottam ki, holnap nekiállok lefesteni a kerti kisházat. Rengeteg olyan dologra van végre időm, amiket évek óta halasztok időhiány miatt. Ebéd után szundítok is egy kicsit. Talán a legjobb ebben a karanténban számomra, hogy hosszú évek alváshiányát be tudom pótolni.
A szieszta után pedig foglalkozom végre a csoportommal, amit a karantén kezdetén hoztam létre a Facebookon „Nem hagyunk egyedül” címmel. Arra gondoltam, biztos sokan vannak egyedül hozzám hasonlóan. Nekik igyekszem kollégáim segítségével egy kis kultúrát, közérdekű információt eljuttatni. Minden este 19.05-kor élőben jelentkezem: verseket olvasok fel, időnként pedig élőben beszélgetek egy-egy kollégámmal. Nagyon élvezem ezt a „munkát”, rengeteg pozitív visszajelzést kapok. Családoknál, színházszerető embereknél lett minden esti program az „élő színház”. Ráadásul nekem is ad motivációt minden napra.
Az adás után olvasok egy órát, aztán jöhetnek a sorozatok… Igen, óriási sorozatfüggő vagyok. Lenyűgöznek a külföldi kollégák! Most párhuzamosan nézem a Westword-öt és a Kijelölt túlélőt.
Természetesen rengeteget beszélek telefonon a barátaimmal, családtagjaimmal.
És mindamellett, hogy kifelé közvetítek, minden nap marad időm a befelé fordulásra is. Van idő most bőven feldolgozni, hol tartok és merre tovább… És ez a legjobb dolog ebben a bezártságban. Idén szerettem volna végigjárni az El Caminót, hogy visszataláljak magamhoz. De így most bőven van énidőm… Jövő héttől itt lesznek nálam a gyerekeim. Azt már nagyon várom. Hiányoznak nagyon.
Mindenkinek kitartást kívánok ebben az embert próbáló időszakban. Én is azt kérem, hogy tartsuk be a rendelkezéseket és maradjunk otthon! Remélem, hamarosan találkozunk a színházban!
További KarantÉN történetek:
Egyetlen dolog a miénk: a jelen – Sárai-Szabó Kelemen írása,
A karantén akárhányadik napja – Jakabos Zsuzsanna otthon töltött napjai,
Sorozatfüggők önkéntes karanténban – Balla Richárd naplózza az elvégzett teendőket,
Húsz fekvő minden Győrfi Pál-videó után – Egy személyi edző a négy fal között,
Bábművész a korona idején – Kocsis Rozi előre „szalad” ,
Együtt, egymásra vigyázva várnak – Hiányzik a munka a 86 éves Bede-Fazekas Csabának,
Szarka Zsófinak döntenie kellett: megy vagy marad – Új főzőműsor, saját készítésű pékáru, sajt és felvágott,
Nem szabad sajnálni az energiát az inspirálódásra – Blogol, vlogol, mesét olvas Markó-Valentyik Anna.