Csupán felmászott egy ronda oszlopra. Drótot akart tenni egy gyűlölt csillagra, ami mindazt jelképezte, ami gúzsba kötötte minden magyar akaratát. Egy drótot, ami jelképesen döntötte volna le egy elnyomó rendszer emlékét. Vágyálom volt csupán. Egy 29 éves emberi élet utolsó mozzanata, amelyben megtestesült a szabadság. Ebben a pillanatban egy boldog ember kúszott fel a magas oszlopra. Minden porcikájában érezte a szabadság oly rég érzett eufóriáját, amit addig talán egyszer sem érzett. Aztán mindennek vége lett. Lövés dördült. Szabó Béla csipkeszövő pedig véresen hullott a Hős Vörös Hadsereget méltató emlékmű alatt álló tömegbe. A vörös csillagot ledöntötték nélküle is, ám halálával új csillag jelent meg az égen.

Pár perc múlt csak el, épp a Himnuszt énekelte a tömeg, mikor elterjedt a hír, forradalmár diákokat zártak a győri börtönbe. „Szabadítsuk ki a politikai foglyokat!” – ordította a felbőszült tömeg, és a közeli börtön épülete elé vonultak. Köztük volt Máté Mária kórházi alkalmazott és Halász Ödön ménfőcsanaki vízvezeték-szerelő is. Amikor a börtönhöz értek, az ÁVO már tudta, hogy baj van, csapot-papot, fegyverekkel teli teherautót hátrahagyva a belügyi intézménybe menekültek. Máriának ez volt a végzete. Felmászott egy teherautóra, és adogatni kezdte a fegyvereket a tüntetőknek. Egy gépfegyverrel a kezében érte a halálos lövés, amit az ÁVO egyik női alkalmazottja adott le a platón álló 20 éves nőre.

Halász Ödön mindössze 18 volt. Épp átlépett az önrendelkezés jogi pillanatán. A történelem azonban megakadályozta abban, hogy férfivá teljesedjen. Meghalt. Bűne annyi volt, hogy egy bűnös rendszer bűnös rendfenntartóit jogosította arra, hogy rálőjenek egy bűntelen emberre.

Győr emlékszik a hőseire. Gyúljanak a gyertyák.