Az órómai énekkincs első nyomtatott énekeskönyve
Kelemen Áron atya a győri Bencés Gimnázium ének- és hittantanára, a Collegium Musicum Jaurinense vezetője, a Szent Ignác-templom kántora, ötéves munkájának gyümölcsét tárja a nagyközönség elé a szeptember 3-án 17 órakor kezdődő könyvbemutatón a gimnázium nagytermében, ahol az érdeklődők megismerhetik a Graduale Urbis órómai énekeskönyvet.
A könyv több szempontból unikális, egyrészt, hogy a 6–7. századból nagyon kevés írott anyag maradt fent, és a „csend századaiból” származó énekanyagot még soha senki nem adta ki, valamint az is különlegessége, hogy énekesek számára készült, az egyházi év rendjéhez igazodva.
A könyv forrása egy svájci magángyűjteményből és a vatikáni levéltárból fellelt eredeti kéziratokból származik. A svájci gyűjtőnél talált énekeskönyv ezeréves, a római Santa Cecilia in Trastevere-bazilika és a Szent Péter-bazilika énekeskönyve a 12. századból való.
Graduale Urbis címmel, a győri Szent Mór Bencés Perjelség kiadásában a világon először jelenik meg olyan énekeskönyv, amely a római egyház első évezredbeli zenei kincsét tartalmazza. A litugiában használható praktikus összeállítást a zenetörténet iránt érdeklődők mellett azoknak a kisebb létszámú szkóláknak is ajánlják, akik hiteles forrásból szeretnének nagyliturgikus énekanyagot énekelni, ugyanakkor a gregoriánnál könnyebben kézben tartható repertoárt keresnek.
Amikor Nagy Szent Gergely pápa megtiltja a diákonusok énekesi szolgálatát és létrehozza a külön énekkart, a schola cantorumot, a gregorián még nem létezik, hanem Róma ősi énekkincse szól a templomokban. Ez, akárcsak a keleti rítusok zenéje, a szöveget néhány szavas egységekre tagolva formulakészletekből építkezik, típusdallamokat használ, szemben a későbbi gregorián ének ihletett, komponált karakterével. A VII. században a Rómába menekülő bizánci énekesek is jelentős hatást gyakorolnak az énekgyakorlat alakulására. A római liturgia ősi hangja később évszázadokon át párhuzamosan él a gregorián énekkel, és csak a XIII. században tűnik el teljesen.
Az órómai énekek virágkorából alig maradt fenn írásos forrás, ezért a zenetörténet a VI–VII. századot a „csend századainak” nevezi. Mindössze négy kódex őrizte meg az ősi énekeket, módszeres kutatásuk csak a XX. század második felében kezdődött meg. A győri bencéseknél évek óta zajlott a ránk maradt zenei kincs tudományos elemzése és gregorián kontrollforrásokkal történő összehasonlítása Kelemen Áron OSB irányításával, Farkas Domonkos zenetörténész segítségével. A hatalmas munkában bencés diákok és öregdiákok sora vett részt. Fáradozásuk eredményeképpen a győri bencés templom liturgiájában ismét megszólaltak a 800 éve néma énekek, most először pedig nyomtatott énekeskönyvbe is kerülnek.
Könyvbemutató: szeptember 3-án 16 órakor ünnepi szentmise órómai énekekkel a győri Szent Ignác bencés templomban, 17 órakor könyvismertetés és beszélgetés a Bencés Gimnázium dísztermében.