A vírusjárvány miatt két héttel később tartotta ünnepségét a GY-M-S Megyei Vakok és Gyengénlátók Egyesülete a Fehér Bot Nemzetközi Világnapja alkalmából. A társadalmi tudatformálásnak nagy szerepe van az előítéletek megszüntetésében, az esélyegyenlőség azonban elvezethet oda, hogy a látássérülteket teljes értékű emberként fogadják el látó társaik.

A Fehér Bot napjának célja világszerte, hogy a közvélemény figyelmét felhívja a vakok és a gyengénlátók sajátos helyzetére, keresve gondjaik megoldásának lehetőségeit, a társadalomba való teljesebb értékű beilleszkedésük útját. Mivel információink közel 90 százalékát a vizuális élményekből nyerjük, nagyon nehéz elképzelni, milyen lehet látássérültként élni. A vakok nem világtalanok, ahogy hibásan nevezik őket, ők jobban a fantáziájukra utaltabbak, mint látó társaik,

Nem szánalmat, hanem segítséget kérnek, hogy tanulhassanak, dolgozhassanak, gyermekeket nevelhessenek, hasznosan élhessék le az életüket. A társadalom szemlélete a fogyatékossággal élők irányában sokat változott, de tennivaló még van bőven ép és sérült részéről is az esélyegyenlőség megvalósulásáig, hogy a társadalom ugyanolyan embernek tekintse a látássérülteket, mint a látó társaikat.

Az 1920-as évektől a világon fokozatosan elterjedt fehér bot – a látássérültek utcai közlekedésének könnyen felismerhető, közismert és elengedhetetlen segédeszköze – használatával a járművek vezetői, a gyalogosok távolról felismerik és tudják, hogy közöttük vak ember közlekedik.

A vakon születettek képzésének alapja a Louis Braille francia nyomdász által megalkotott pontírás, az oktatási törvény a vak és a gyengénlátó tanulóknak is lehetővé teszi, hogy integráltan, a látó gyerekekkel együtt tanuljanak speciális eszközök segítségével. Örvendetes tény, hogy már a modern technika is egyre nagyobb mértékben segíti a látássérült emberek boldogulását: a képernyőolvasó szoftverrel felszerelt számítógép, a szkenner, az olvasó televízió, a digitális nagyítók, a beszélő mobiltelefonok stb. lehetővé teszik az önálló tanulást és munkavégzést.

Dömötör Attila, a Győr-Moson-Sopron Megyei Vakok és Gyengénlátók Egyesületének elnöke elmondta, nagyon fontos, hogy minden fogyatékkal élőnek, köztük a látássérülteknek is, legyen hová tartozniuk, közösséget alkotva segítsék egymást, a hasonló problémákkal megküzdve megtalálják a hangot a sorstársakkal, és együtt tudjanak tenni a társadalmi elfogadásért.

A megyei egyesületnek jelenleg 390 tagja van a négy kistérségben, (Győr, Csorna, Mosonmagyaróvár és Sopron), mivel eléggé idős a korosztály ezért szeretnének nyitni a fiatalok felé, megszólítani őket, bevonni őket az egyesületi tagok közé.

A megyei szervezet pályázati lehetőséggel, segédeszközök kipróbálásának lehetőségével, kölcsönzéssel és kedvezményes eszközvásárlással támogatja a tagjait. A januárban megválasztott új elnök szorosabbá kívánja tenni a kapcsolatot az önkormányzatokkal, médiával, a Lions klubokkal és a közlekedési társaságokkal. „A látássérülteknek is nyitnunk kell a társadalom felé, meg kell mutatni magunkat, amire jó példa a fehér bot napi ünnepség is. Az ép emberek lássák, hogyan élünk, milyen napi problémákkal kell megküzdenünk. Az emberektől az kérjük, ne sajnáljanak, segítsenek minket, a helyzetünket érintő döntéseket ne nélkülünk, velünk együtt hozzák meg. Szövetségünk jelmondata: együtt formáljuk élhetővé a világot” – tette hozzá Dömötör Attila.

Dr. Pergel Elza alpolgármester a város nevében köszöntötte a részt vevőket, akik fogyatékosságuk ellenére hasznos tagjai a környezetüknek, sorsukban társak, a közösségükben pedig barátok. Bár szemük világa nem teljes, mégis csodás kézművestermékekkel kápráztatják el a látókat, amelyet az ünnepségen egy kiállítás is bemutatott. A Fehér Bot napjához kapcsolódó összejövetelük is azt igazolja, hogy szerető közösségükben egymást elfogadóan és támogatóan élik a mindennapokat.

Az ünnepségen a kistérségekben végzett közösségi munkájuk elismeréseként oklevelet kapott Berényi Józsefné, Buckó Judit, Gombás Lászlóné, dr. Kőrösi Erzsébet, Papp Gyula, Reider Sándor, Szalai László és dr. Zsolnai Zsóka.

Kisfaludi Ildikó látássérült és Jáger András színművész, a megyei egyesületet támogató Patronus Lions Klub alapító tagja által előadott versek és dalok pedig lélektől lélekig szóltak, igazolva az egyesület falára festett idézetet: „Közös célért közös utamban sosem vagyok magamban.”

Televíziós szerkesztő: Zombai-Kovács Ákos