Miután pár napja az egyetemi lelkész összeadta őket, a győri campuson volt az esküvői fotózás. Az előtt a tanterem előtt például, ahol először találkozott kilenc éve a tekintetük. A Széchenyi István Egyetem örökre összekötötte Kata és Gábor, a „kermark” és mechatronika szakos egykori hallgatók életét. Kimondatott házassági esküjükben. Mi pedig, azon túl, hogy szívből gratulálunk az ifjú párnak, örömmel vetjük papírra a történetüket.

 „Pont végeztük, jöttünk ki az óráról, Katáéknak pedig kezdődött az előadásuk. Kilenc éve, azon a szép kora tavaszi napon, teremváltás közben találkozott össze először a tekintetünk a Széchenyi István Egyetem győri campusán” – kezd a mesélésbe Andersch Gábor, aki mechatronika szakos hallgató volt akkoriban.

„Amikor később moziba mentem, és felnéztem a vetítőterem ablakára, örömmel láttam, hogy ő bizony az a srác a suliból, akivel összenéztünk. Kerestem is a Cinema City-ben dolgozó ismerősömet, hogy van egy mozigépész fiú náluk, így meg így néz ki, szívesen megismerném, adjon hozzá kontaktot. Facebookon átküldte több srác profilját, akikre ráillett a leírás, én pedig bejelöltem Gábort. Úgy voltam vele, hogyha válaszol, akkor tök jó, ha pedig nem, akkor ennyiben is marad az egész, merthogy én már megtettem a kezdő lépést. És egyszer csak írt, találkoztunk, utána pedig már egyértelmű volt a folytatás” – meséli tovább a történetet az ifjú feleség, Andersch-Nagy Kata.

Kata és Gábor egyaránt tősgyökeres győriek, ide jártak középiskolába. Gábor a Jedlikben végzett elektronika szakirányon. Elsőre felvették a Széchenyire, de egy évet halasztott, hogy ötödéven még megszerezze az nc-cnc gépkezelői képesítést. Kata pedig a Mórába járt média szakirányra, és a kermarkon (kereskedelem és marketing szakon) folytatta tanulmányait a győri egyetemen.

„Semmiképpen sem akartam elmenni Győrből, ide köt a családom, a barátaim, minden. A mechatronika pedig még újdonság volt akkoriban. Jó választásnak tűnt, és be is jöttek a számításaim. Közben már a középiskola mellett elkezdtem dolgozni a moziban. Két évig voltam jegykezelő, három évig gépész. Az egyetemi évek alatt végig nyomtam a melót. Jó volt, izgalmas volt” – mondja Gábor.

„Számomra is egyértelmű volt, hogy szeretnék maradni Győrben. Érdekelt a kereskedelem és a marketing, a diploma után azon a vonalon is helyezkedtem el. Pár évvel később megcsináltam a mesterképzést, és volt szerencsém óraadóként is kipróbálni magam. Egy esküvőn találkoztam korábbi tanárommal, Konczosné dr. Szombathelyi Mártával, ő kérdezte, hogy nem lenne-e kedvem pr-órán előadást tartani a munkámról. Belefogtam, megtetszett, és azóta is érdekel ez a terület” – mondja Kata.

Az első randik a Laposon voltak, kávé mellett a suli után. Hamar kiderült, hogy egy hullámhosszon vannak, jól megértik egymást, hasonló az érdeklődési körük. Egybeforrt közben a baráti társaságuk, a szülők is jól kijönnek egymással, ahogy ők is a párjuk szüleivel. Gábor a Rába járműrészlegén gyártástechnológusként kezdett dolgozni. Másfél év után váltott, és a Nemakban lett szimulációs mérnök, a termék- és folyamatmérnökség csapatát támogatja lassan öt éve. Kata pedig egy  győri, online marketing ügynökségnél helyezkedett el a suli után, aztán picit átkacsintott a gazdasági területre, most pedig projektmenedzser egy másik, online fókuszú marketing ügynökségnél. Nap mint nap tudja hasznosítani a Széchenyi Egyetemen tanultakat.

 „Tavaly szeptemberben voltunk Párizsban, ott kértem meg Kata kezét, akkor már hét éve együtt voltunk. Elmentünk a Starbucksba, kértünk egy jó kávét, aztán átsétáltunk a Tuileriák kertjébe. Gyönyörű idő volt, és elénk tárult az Eiffel-torony látványa. Úgy érzem, alkalmas pillanat volt” – meséli Gábor.  

„Szerintem is. Mire eljutottunk ide, már elkezdtük együtt felépíteni az életünket, összeköltöztünk. Egyik ismerősöm mondta, milyen szép, hogy mi kilenc év után a kapcsolatunk megerősítése mellett döntünk, nem pedig távolodunk egymástól” – teszi hozzá Kata.

A Szentháromság templomban Kaposi Gábor egyetemi lelkész eskette őket. Oldott volt a hangulat, az atya tréfálkozva mondta, hogy látja, sokan jöttek el az esküvőre, de nem tudja, hogy tényleg ennyire sokan szeretik-e az ifjú párt, vagy csak jó volt a marketing. Így utalt Kata munkájára. Gábornak pedig azt tanácsolta, hogy ezután is járjon el hétfőnként focizni.

„Igen, mindketten úgy gondoljuk Katával, hogy elég teret kell hagyni egymásnak egy jó párkapcsolatban. Nekem is sok barátom van, szeretek a fiúkkal elmenni sportolni, mozogni, kicsit szórakozni, és Kata tolerálja ezt. Nyilván az együtt töltött minőségi idő is fontos, az is megvan természetesen. Közös programok, utazások, kirándulások, a családjainkkal töltött percek. Ezek mind-mind megvannak. Fontos összetevők a jó házasság receptjében” – vallja Gábor.

„Gábor mérnök, férfiember, nem lelkizős típus, tud nagyokat hallgatni, én pedig mint marketinges, sokat beszélni. Jól kiegészítjük egymást. Egy jó mondattal tud megoldást adni arra, amin esetleg sokáig vívódnék. Mindegyikünknek megvan a saját útja is valahol, de együtt járjuk végig az életet” – mondja Kata, és ránéz Gáborra. Ilyen átható lehetett az a pillantás is, amikor először találkozott a tekintetük kilenc éve, az A2-es terem előtt az aulában.

Nem véletlen, hogy az esküvői fotózás helyszínéül is a campust választották. Azt a teret, ahol minden elkezdődött.

Nyerges Csaba