A címben feltett kérdésre a legenda adja meg a választ. Steve Hackett, a rocktörténet egyik legjelentősebb zenekarának, a Genesisnek meghatározó tagja rendkívül aktív, pörgős életet él. Zenekarával folyamatosan koncertezik, saját számaikat és a Genesis nagy dalait mindig nagy örömmel fogadja a hallgatóság. A világra nyitott, kíváncsi zenészt két évtizedes munkakapcsolat köti össze a magyar Djabe zenekarral, 2003 óta rengeteg bemutatkozást tudhatnak maguk mögött. A fúziós zenét képviselő formáció idén is turnézik, ellátogatnak Győrbe is, különleges zenei szárnyalásukat június 19-én élhetjük át a Richter Teremben.

Tavaly augusztusban beszéltünk utoljára Skype-on, meséljen, hogy van, milyen volt az elmúlt egy év?

Az elmúlt egy év rengeteg fellépést hozott, sok helyütt szerepeltünk. A bandámmal turnéztunk Németországban, Skandináviában és Franciaországban. Ha jól emlékszem, tavaly beszéltünk a Genesis 1972-es lemezéről, a Foxtrotról, ezt újrahangszereltük és bemutattuk a koncerteken. Nagyon pörgős és eredményes időszakon vagyunk túl.

Hogyan fogadja ezen dalokat a turné közönsége?

A műsorok első felében mindig saját számokat játszunk, majd utána következnek a Genesis nagy dalai. Hogy mitől működik a mai napig a klasszikus rock, akár 50 év távlatából? Nos, ezeket a számokat anno jól kitaláltuk és megírtuk, de mindig építettünk a közönség reakcióira is. Most, amikor játsszuk, mindig van egy jóleső „aha” élmény, hogy „jé, ezt én mennyire szerettem!” A Foxtrot vagy a Selling England by the Pound dalai mindenki számára ismerősen csengenek. A korai Genesist mindig is meghatározta az improvizáció, ugyanezt visszük tovább a Djabéval. Imádom azt a zenei szabadságot, ami az együttműködésünket jellemzi.

Ön, mint a világra nyitott, érdeklődő ember zeneileg hogyan inspirálódik?

Elég, ha meghallok egy jó gitárszólót, az rögtön elindítja bennem az alkotói folyamatot. Nem tudom, zenésztársaim hogy vannak vele, de engem még mindig érdekel a ZENE. Ami nagyon inspirál még az az utazás, hogy ismeretlen helyekkel és művészekkel ismerkedjem meg. Hálás vagyok a Djabénak, hogy Magyarországra visszajárhatok, ugyanakkor távoli országokba is eljutottunk már. Ezek az utazások és találkozások mind inspirálnak, a különböző hangszeres kultúrák mind hatnak rám, és beépülnek a zeneiségembe. Előfordul, hogy csatlakozik hozzánk egy helyi művész is, említhetném a komoly együttműködésünket Dresch Mihály jazz zenésszel és Kovács Ferenc trombita- és hegedűművésszel. Mind csodás muzsikusok.

Kanyarodjunk rá a mostani koncertre, mely több szempontból visszanyúlik a tavalyi győri koncertjéhez. Ennek melyik volt a legszebb pillanata?

Élénken emlékszem, hogy a győri polgármesterrel nemcsak együtt zenéltünk, de megmutatta az éneklő papagájait is. Aztán találkoztam Stewart Copelanddel, a The Police dobosával, aki híres humoráról, mindig is egy szórakoztató srác volt, most is jót röhögtünk. Stewart tavaly a Győri Filharmonikus Zenekarral adott egy crossover koncertet, néha én is dolgozom komolyzenei együttesekkel és kórussal, mindig nagy sikere van a Genesis dalok szimfonikus átiratainak.

A tavalyi turné zenei alapanyaga a Life Is A Journey album volt, az idei a Live In Győr című, amit a 2022-es győri koncert alapján állítottak össze.

Várom már, hogy újra városukban lépjünk fel! Győr csodálatos kis ékszerdoboz, a Megyeháza téri szökőkút élénken megmaradt az emlékezetemben. Nagy öröm számomra, hogy április végén jelent meg a Djabe & Steve Hackett legújabb albuma, a Live In Győr című. Az improvizációnak köszönhetően minden koncertünk más és más, aki tavaly szerette a közös bemutatkozásunkat az idén is élvezni fogja, és biztos vagyok benne, hogy újabb zenei élménnyel távozik majd. Ez az igazi zenei kalandozás nekünk és a hallgatóságnak. Hamarosan találkozunk tehát, és remélem, sokan lesznek kíváncsiak ránk, hisz nincs két egyforma koncertünk, olyan energiák szabadulnak fel ilyenkor, ami mindent visz!

A gitárossal készült beszélgetés rádiós változata visszahallgatható itt: