A Széchenyi István Egyetemet választani lehetőséget, kihívást és büszkeséget jelent – ezt mutatja be a cikksorozat, amelyben egyetemi polgárok mondják el, miért szeretnek az intézményben tanulni és/vagy dolgozni. Madarász Klaudia építőmérnöki szakos hallgató szerint a széchenyis diploma önmagában is jó ajánlólevél a pályakezdőknek.

Ebédidőben találkoztunk, hiszen alighogy teljesítette az alapszakos záróvizsgáját, máris állást kapott egy környezet-,táj-, víz- és talajvédelemmel foglalkozó cégnél Madarász Klaudia, aki ennek ellenére sem elégszik meg az alapszakos építőmérnöki oklevéllel, ősszel mesterképzésen folytatja. „Persze hogy a Széchenyi István Egyetemre jelentkeztem” – vágta rá, amikor megkérdeztem, melyik intézményben tanulna tovább.

„Egyik munkatársam szintén a győri egyetemen végzett mérnök. Könnyen megtaláltuk a közös hangot, az itt megszerzett tudással jól boldogulok a nagybetűs életben. Ugyanezt éreztem korábban, szakmai gyakorlatomon, és szaktársaimtól is ezt hallom. A széchenyis közösség összetart az egyetemi évek után is. Korábban, OTDK-megmérettetéseim során tapasztaltam, hogy szaktudásunk minőségi, versenyképesek vagyunk a többi műszaki diplomással szemben. Azt látom, hogy a helyi cégek kifejezetten várják a Győrben végzett diákokat” – osztotta meg velünk meglátásait az építőmérnök, aki mesterképzésben az országban is egyedülálló vízmérnöki szakirányt választotta. Nem véletlenül. Madarász Klaudia ugyanis a SZEnavis betonkenucsapatot erősítette az elmúlt években. Elmondása szerint minden érdekli, aminek köze van a vízhez.

„Már középiskolában megtetszettek a betonkenuversenyek, illetve mindig érdekelt, hogy maradhat fenn a víz tetején a beton. Végül a szakkollégiumban kaptam meg a kellő löketet, hogy jelentkezzem a SZEnavishoz, ahol nemcsak egy közösséget és későbbi munkáimhoz is fontos szakmai tapasztalatokat szerezhettem, hanem kommunikációs és vezetői képességeim is fejlődtek, hiszen végül három éven át én vezettem a csapatot” – mondta a többszörös bajnok betonkenus. Záróvizsgája után átadta a stafétát, de nem szakad el a közösségtől, tiszteletbeli csapattag marad.

És hogy miért szereti a Széchenyi István Egyetemet? Erre a kérdésre a válasz Madarász Klaudia szerint egyszerű és összetett is egyben. „Büszkén mondhatom, megéri ide járni, hiszen számtalan lehetőség közül válogathatunk hallgatóként egy csodás környezetben. Kétszer is részt vettem a Hallgatói Innovációs Projektekben (HIP). Nem véltlenül dupláztam: ennek révén is hasznos tudással vértezhettem fel magam. A Széchenyin értékes kapcsolatokra tehettem szert, tartós barátságokat kaptam ajándékba, s ezek mellett még munkalehetőséget is ajánlottak. Mindent megkaptam, amit egy pályakezdő mérnök kívánhat” – foglalta össze mosolyogva.

Forrás: Czeiner-Szücs Anita/ Széchenyi István Egyetem