Műhelykonferenciát tartottak a családfakutatók nemrég. A rendezvényt – a Magyar Családtörténet-kutatók Egyesülete támogatásával – a Győri Hely- és Családtörténet-kutatók Baráti Társasága szervezte, mely azért jött létre, hogy összefogja és segítse a téma iránt érdeklődőket. A szervezet elnökével, Kovács Balázzsal beszélgettünk.

Kérem, mutassa be a társaságot!

Szervezetünk először 2021-ben, a koronavírus-járvány idején virtuálisan jött létre, a tényleges megalakulásra tavaly májusban került sor. Azóta minden hónapban kétszer találkozunk. Egyik alkalommal előadásokat hallgatunk, míg a másik egy kötetlenebb összejövetel, ahol egymást segítjük, megosztjuk a tapasztalatainkat, problémáinkat és a sikereinket. Ezeken kívül tematikus kirándulásokat szervezünk, felkeresünk levéltárakat, múzeumokat, könyvtárakat, valamint egy-egy környékbeli települést, hogy jobban megismerjük az ott fellelhető helytörténeti, családtörténeti emlékeket.

Kik jelentkeznek önökhöz?

A tagjaink között vannak, akik csak a saját családjukat, vannak, akik a szűkebb-tágabb pátriájuk családjait, és vannak, akik elsősorban egy-egy település helytörténetét kutatják. Vannak teljesen kezdők, és olyanok is, akik több évtizedes helytörténeti munkásságot tudnak felmutatni, könyvtárosok és levéltárosok. Többségük győri és környékbeli, de van burgenlandi, csallóközi, budapesti, sőt egy jelenleg Szaúd-Arábiában élő tagunk is. Életkor tekintetében is vegyes az összetétel, nagy részük aktív dolgozó. Két dolog köti össze mindnyájunkat, a Győrre és környékére, valamint a megyére lokalizálható kutatási terület, valamint a lelkesedés.

A múlt kutatása milyen hatással van a jelenre?

Ha valaki elkezdi a családját kutatni, akkor előbukkannak különböző történetek, amelyek nem csupán a családról szólnak, hanem a vele kapcsolatban lévőkről is. Ha még jobban beleássa magát, kiderül, hogyan éltek a felmenői, hogyan ünnepeltek vagy éppen gyászoltak. A családkutatás egyre több szállal odagyökerezteti az embert, ahonnét származik. S amit megismer, ahhoz egyre inkább ragaszkodik. Bele tudja helyezni jelenét a múlt történetébe, ezáltal pedig sokkal biztosabb alapokon áll a világban.

Milyen terveik vannak a jövőre nézve?

Jelenleg tucatnyi előadás van szervezés alatt. Gondolunk a már elfeledett vagy kevéssé ismert hagyományok felkutatására és újjáélesztésére is. Így például a győri vár töröktől való visszafoglalására emlékező évenkénti ünnepségekre meghívjuk Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf leszármazottait. Ezzel összefüggően tervezzük a húsvéthétfőn a likócsi Galamb-csárdánál, illetve a kiskúti ligetben tartott népünnepélyek hagyományának feltámasztását. Ezeket a kényszer szülte, amikor a Bach-korszak politikája magyarkodónak titulálta és betiltotta a hivatalos megemlékezéseket.

Mi a legszebb a családtörténeti kutatásokban?

Az, amikor korábban nem ismert rokonokra bukkanunk, akikkel aztán folytatódik is a családi kapcsolat. Minden egyes felmenőnkre rábukkanni hallatlan örömet okoz. Tessék kipróbálni! Nem az az érdekes, hogy az éppen megtalált ős ki volt, fontos ember vagy egyszerű földműves. Már maga a tudat, hogy a felmenőink széles körének életéről vannak ismereteink, óhatatlan alakítja a jövőképünket.