Első találkozásom ezzel a pompás állatkával elég lehangoló volt.

Rotterdamban sikerült találni egy fahéj kislányt. Lelkesen vártuk a napot, hogy elhozhassuk. Tizenhat óra utazás után megpillanthattuk végre. Szegény borzasztó csúnyácska volt neve ellenére (Beauty). Tizennyolc óra az út visszafelé hullafáradtan, fogpiszkálóval feltámasztott szempillákkal. Közben végig meow-meow, mondta a magáét. Plusz bepisilt vagy négyszer, a többit gondolják hozzá. Nagyjából kifürdettük egy parkolóban, de a szag hazáig kísért. Ezek után már nem fűztünk nagyobb reményt a Németországból várt kandúrhoz sem, amelyik négy hónaposan akkora volt, mint egy héthetes. Mindegy, mondtuk, majd kikupálódnak, hiszen a jó koszt, a friss magyar levegő és a hozzáértés csodákra képes.

És láss csodát, gyönyörűek lettek! Az illusztrációhoz használt fotókon már az ő utódjaik láthatóak. Valóban csodás kis jószágok! Tündéri természetük valószínűleg perzsa cica őseiktől származhat, mert a perzsák közismerten hízelkedő lustaságok. Más cicák is szerepet játszottak a különleges szín kialakításában.

Ehhez azonban, hogy megérthessük, szükség van némi genetikai ismeretre is. Alapvetően beszélünk színekről, színezetekről és mintázatokról. Az alapszínek a vörös és a fekete. Ezek fakult változatait egy úgynevezett inhibitor gén adja, ami a feketéből kéket, a vörösből krémszínt kreál. Tudnivaló még, hogy három fekete szín ismeretes. A fekete, ahol a kerek fekete pigmentek sűrűn helyezkednek el a szőrszálakon belül, a csokoládénál oválisak ezek a színtestek, míg a fahéjé pálcika alakú. Így más és más színűnek láthatjuk őket. Amint említettük, a fekete fakult párja a kék. A csokoládéé a lila, a fahéjé pedig a fawn, azaz sárgásbarna. A vörös színcsoport egy tagból áll, az ő fakult változata a krém. A színeken kívül vannak még színezetek, például az árnyalt, ahol a fehér alapon a szőrszálak hegye fekete, vagy a point, ahol a hideg testrészek színe sötét.

Az egyszínű fehér színt a w62-es gén produkálja. Azonban genetikailag ezek az egyedek is színesek. Vannak köztük narancssárga és kék szeműek. Sajnos a kék szem genetikája felelős lehet az állat süketségéért is, így ezeket szűrni kell erre a hibás génre. Részleges fehér színűek a bicolorok. Ezek kisebb-nagyobb területen fehér színűek. A legérdekesebb, ha egy fekete színgenetikájú egyedet egy vörössel szaporítanak. Ilyenkor fontos tudni, hogy a hím y kromoszómája nem hordoz színt, csak mindkét nem x kromoszómája. Ezért a születendő hím utódok mindig az anya színét öröklik. A nőnemű utódok pedig kevert színűek lesznek, azaz tortik, vagy magyarul teknőcök. A legismertebb mintázat a cirmos. Van csíkos, pöttyös és klasszikus mintázatú. Ritkább a spriccelt változat, ahol egybemosódik a szín.

És most térjünk vissza a fahéjszínűekhez. Mint már említettem kedves, barátságos cicusok. Perzsa őseik miatt gyakran előfordulnak közöttük hosszú szőrű egyedek (recesszíven öröklődik). Szintén szó volt az előzőekben a fakult változatáról is, amit fawnnak neveznek. Ezt a színt leginkább a világos mogyorókrémhez tudnám hasonlítani (aminek maradékát gyermekkorunkban, ujjunkkal szedtük le a vajling oldaláról, miközben édesanyánk töltötte a piskótalapokat a karácsonyi nagy készülődésben). Gondozását tekintve semmiben sem különbözik a többi brit változattól, amikről korábbi írásainkban már említést tettünk.