Farsang gombóccal
Gyermekként a farsang számomra egyet jelentett az iskolai jelmezbállal és Felvidékről származó nagyikám pampuskáival.
Előbbire az egész család készült, a bált megelőző estéken mindenki lelkesen szabta, varrta, festette az épp aktuális maskarát. A közös kreatívkodásnak meg is lett az eredménye, egyik évben bohócként, másikban pedig csizmás kandúrként tündökölhettem a jelmezes felvonuláson. A farsang elmaradhatatlan része volt a pampuska-, azaz fánksütés. Ízlett a porcukorral beszórt csöröge is, de az igazi a szalagos volt baracklekvárral.
Bő másfél hét múlva véget ér az idei farsang és kezdetét veszi a húsvétot megelőző nagyböjt. Addig azonban még két teljes hétvégén élvezhetjük a bálozós, mulatozós, lakmározós, tréfás hacacárét. Az eredetileg tavaszváró pogány ünnephez idővel szinte minden nép hozzátett valamit. Magyarországon a középkorban honosodott meg, főként német, olasz és francia hatásra. Természetesen más szokások alakultak ki az arisztokrácia, a polgárság és a falusi nép körében. Utóbbinál a farsang a párválasztás, az ismerkedés, valamint a lakodalmak ideje is volt. No meg a disznóölést követő bőséges vacsoráké.
Napjainkban főként társasági események, bálok, zenés-táncos mulatságok jellemzik, a beöltözős, álarcos rendezvények jobbára csak óvodákban, általános iskolákban kedveltek. A fánk és a disznótor kultusza azonban ma is töretlen.
A hétvégén igazi farsangi hangulatban lehet részünk, ha kilátogatunk a Dunakapu térre, ahol kocsonya- és gombócfesztiválra várják az éhes győrieket. Érdemes belekóstolni!