A két győri hegymászó, Kovács Albert és Vitéz Péter csúcshódítása nem sikerült. Ennyi lenne a száraz hír, ám ami mögötte van, az sokkal, de sokkal több. Sportemberi és emberi küzdelem na meg a nehéz, ám felelősségteljes, bölcs döntés meghozatala: csúcshódítás nélkül hazajönnek a fiúk. A mi igazi hőseink.

Ez az álom most nem sikerült. A hangsúly pedig a moston van, mert a Albert és Péter visszamehet újra megpróbálni, amikor majd megint lesz lehetőség. Ezt pedig azért tehetik meg, mert Albert meghozta az egyik legnehezebb döntést amit hegymászó meghozhat: nincs csúcshódítás, mert életveszélyes lenne. S ahogy ő fogalmazott: „Felelős mászó vagyok és a siker nem minden!”

Követőiket egy posztban értesítették:

„Kedves Követők! A Wiesbauer Dunahús által támogatott Pobeda expedíciónk véget ért. Olyan erő állta utunkat amivel még én sem szállnék szembe egy csúcsmászó körön, amikor minden ki van számolva (kaja -gáz). A kettes tábor felett amit egy nap alatt el értünk leszakadt egy kb. 4 foci pályányi terület és szét is nyílt. Rengeteg hó esett és az egész terület lavina veszélyessé vált. Hosszú napok mire a leszakadt részt meg lehetett volna közelíteni és kiépíteni az átkelést. Ez a hegy ép elég áldozatot követelt már ebben a szezonban. Felelős mászó vagyok és a siker nem minden. Rengeteg munkát raktunk ebbe a mászásba de nem lett szerencsénk. Könnyeimmel küszködve írom e sorokat mert nagyon szerettem volna elérni a csúcsot. De nem megy. Az vigasztal, hogy haza mehetek és folytathatom az életem. Ide még vissza térhetek. Viszont vannak akik örökre a hegyen maradtak. Szomorú, de ők valamit nem jól csináltak. Mi viszont igen, mert haza térünk. És ez a legfontosabb. Köszönjük, hogy szurkoltatok!”

Röviden és tömören ez történt tehát. A természet megálljt parancsolt a győri hegymászóknak, Albert pedig meghallotta a „megálljt!” a hegycsúcs kitartó, szirének énekének is beillő hívogatása közben is. Ettől a döntéstől vált igazán hőssé, persze társával, Péterrel együtt. Mert bár a döntést a tapasztalt, sokat megélt Albert hozta, mászótársának is el kellett fogadnia. Persze legyinthetünk, hogy mi mást tehetett volna Péter, de higgyük el: elképzelni sem tudjuk azt a lelki fájdalmat amit most a srácok, ezek a kemény sportemberek átélnek.

Sokunk nem ismeri a hegymászásnak sem a fizikai, sem pedig a mentális oldalát, de a velük folytatott beszélgetések engem rávilágítottak: ezek a fiúk rengeteg mindent alárendeltek annak, hogy sikeres legyen a mostani csúcshódítás. A felkészülés, a szervezés, az utazás és minden nehézséggel a szembenézés, na meg persze a türelem, amely bizony kellett, itthon és főként Kirgizisztánban.

A mostani döntés mutatta meg igazán, hogy Albert és Péter nem csak sportolói, hanem rendkívüli emberi értéteket is hordoznak. Beismerni, hogy kockázatos tovább menni, hogy akár az életükkel is fizethetnek, az egyik legnagyobb emberi nagyságra vall. Felismerni a saját korlátainkat, nemet mondani kevéssel a cél előtt, a legnehezebb. Ez nem a győzelemről, vagy nem a vesztésről szólt.

Nem jutottak fel a csúcsra, mégis a legnagyobb győztesek ők. Mert életben maradtak és hazajöhetnek Győrbe. A szeretteikhez és persze hozzánk, mert egy egész város velük volt. És velük is marad, bármerre is másznak mostantól!

Mert tiszteltethető és szerethető extrém sportolók ők, akik hisznek magukban, az álmaikban. Amit most is véghezvittek, a elismerendő sportteljesítmény. Az pedig, hogy lefújták a csúcshódítást emberi nagyságra vall, ami egyre inkább kiveszendő tulajdonság mostanság.

Alberttel váltottam pár szót, beismerte, hogy „Nagyon nehéz!”. Köszönöm az őszinteséged! Ezt kimondani nem gyengeség, hanem erő. Ami már akkor megmutatkozott, amikor az első beszélgetésünk volt, még a Győr+ Média szerkesztőségében. Aztán a sok sms, a nehezen megvalósuló telefonhívások, Albert és Péter lelkes, de fáradt hangja csak rátettek erre egy lapáttal. Az is igazolta, hogy nagyszerű fickók, ahogy elindultak, hogy megkeressék a lezuhant iráni hegymászónőt, mert segíteni szerettek volna a családjának, vagy ahogy türelemmel viseltek minden megpróbáltatást, még azt is, hogy meglopták őket… S bár nem a csúcshódítás, hanem most az tette fel az i-re a pontot, hogy meghozták a világ legbölcsebb döntését.

Srácok, Ti vagytok a legerősebbek, s Ti vagytok a legnagyobb hősök! Köszönünk mindent, hogy a Győr+ Média „elkísérhetett” benneteket, hogy aggódhattunk értetek, hogy láthattuk mire vagytok képesek és hogy tanítottatok minket: tudni kell felelősségteljes döntést hozni, mert a siker nem minden! Jó utat hazáig, várunk benneteket nagyon!

Kovács Péter és Vitéz Péter krigizisztáni útjáról olvashattok, ha IDE kattintotok!