Mindig is csodáltam azokat az embereket, akik nehéz életük ellenére is mások boldogulását tartották szem előtt. Markszné Koncz Zsuzsanna számos akadályba ütközött eddig is, de nem adta fel, és sosem engedte el a rászorulók kezét.

Saját bevallása szerint gyerekkora óta érzi a késztetést, hogy másoknak segítő jobbot nyújtson. Családja Berettyóújfaluból származik, ő viszont már Győrben született, és jelenleg Győrszentivánon él.

„Négyéves voltam, amikor történt egy máig kitörölhetetlen baleset. Egy fejsze találta el az arcomat” – kezdi a Ha neked felesleges, másnak még segíthetsz vele elnevezésű online csoport alapítója, majd hozzáteszi: ,,nagyon sokat bántottak miatta az óvodában és az iskolában.”

Már ez hatalmas trauma volt számára, de hétéves korában újabb sorsfordító esemény történt, hiszen elveszítette az édesapját. „Máig felfoghatatlan. Mint ahogy az is, hogy több testvérem is nagyon fiatalon hagyott itt minket.”

Ezek tükrében talán egyikünk sem lepődne meg, ha Markszné Koncz Zsuzsanna befelé forduló életet élne, és kizárná a külvilágot. De ő másként döntött.

Hosszú évek óta segít másoknak, több, önkénteseket összefogó online csoportnak tagja, a saját csoportját több mint tíz éve működteti, közel ötezer taggal. „Sokszor megkérdezik, honnan merítek erőt ehhez. Amit a betegségem elvett, azt vissza is adta, mert így, hogy otthon vagyok, másoknak tudok segíteni. Bár az elszomorít, hogy többször visszaéltek már a csoport nevével, és rám hivatkozva gyűjtöttek ismeretlenek” – magyarázza Markszné Koncz Zsuzsanna, aki másfél évtizede rokkantnyugdíjas, többek között csontrendszeri betegségek miatt. „Az én fájdalmam mégis eltörpül amellett, hogy a fiamat, Gergőt húszéves korában lerokkantosították tartós betegsége miatt.”

A családanya ezek ellenére sem adta fel, sőt az önkéntes tevékenységét igyekszik újabb keretek közé terelni, hiszen egy alapítvány létrehozásán munkálkodik.

Ez számára is nagy segítséget jelenthet a jövőben, ugyanis nemcsak a megyében, hanem az ország számos pontján igyekszik segíteni. „Minél nagyobb bajban van valaki, annál nehezebben kér segítséget. Ezért van szükség az önkéntesekre, akik önzetlenül fordulnak a rászorulók felé, és mindenkinek megadják a bizalmat” – hangsúlyozza Zsuzsanna. Ez az összefogás és elhivatottság vezetett oda, hogy tavaly karácsonykor már hatszáz kilogramm élelmiszert gyűjtöttek össze alig két hét alatt.

Az olvasók között is biztosan vannak, akik felidézik magukban azokat a pillanatokat, amikor segítettek. Ez olyan érzés, ami megragadja az ember lelkét, és örökké elkíséri. „Sokszor voltam szemtanúja annak, amikor valaki első alkalommal tapasztalta meg, hogy milyen felemelő érzés adni. Sőt, sokszor olyan emberek segítenek, akik szintén nincsenek túl jó anyagi helyzetben. Tapasztalatom szerint aki egyszer segített, később visszatér, hogy újra átélje az érzést” – mondja a szentiváni önkéntes.

Persze az önkéntes munka amellett, hogy feltölti, esetenként még sebezhetőbbé teszi az embert, emiatt fokozott odafigyelést igényel. „Voltak mélypontjaim, amik főként abból fakadtak, hogy túl közel engedtem embereket. Sokat segítettem nekik, így lassanként az életük részévé váltam. Néha jobban meg kellene húzni a határokat, de annyira érzékeny vagyok, hogy nehezen tudom megtenni” – magyarázza Markszné Koncz Zsuzsanna.

Bár sosem azért segített másoknak, hogy egyszer majd elismerjék a tevékenységét, örömmel fogadta, amikor két éve Caritas Hungarica díjat vehetett át a fővárosban.

„Szalóky Albert atyának köszönhetően felfigyeltek a tevékenységemre. Azt pedig fontos kiemelnem, hogy önzetlen társaimnak is jár az elismerés, hiszen nélkülük a csoport sem működhetne.”

Nem vagyunk egyformák, és a ránk rótt terheket sem viseljük egyenlő mértékben. Markszné Koncz Zsuzsanna és családja számos problémával néz szembe, de kitartásuk és segíteni akarásuk mindig átlendíti őket az akadályokon.