Végzettsége szerint mérnök, éppen könyvet ír gyerekeknek, és az utcán megkeresett pénzéből hajléktalanokat is támogat – ő Fernando R. Zamarrón, a győri utcazenész.

Jellegzetes arca a belvárosnak, ahogy nagy fekete gitártokkal, napszemüvegben sétál a Baross úton. Elsőre megpillantva olyan, mintha az ember belecsöppent volna a Desperado című film forgatásába, Antonio Banderasszal a főszerepben.

„Az édesapám mexikói, az édesanyám amerikai, és én is amerikai állampolgár vagyok. Az USA-ban, a Texas állambeli El Paso-ban születtem és eredetileg mérnök a végzettségem, az Új-Mexikói Állami Egyetemen diplomáztam. Egy cserediákprogram keretében jöttem először Európába, még 2004-ben. Azóta a két kontinens között ingázom, időközben ugyanis egy magyar hölgytől született egy fiam, Győrben pedig 2022 óta utcazenélek” – mesél az életéről Fernando.

„Kedvelem Győrt, nagyon szép város, és amikor kiállok valahova gitározni, mindig ugyanaz a célom: egy kis örömöt vinni az emberek hétköznapjaiba. Nem szeretem a negatív gondolkodást, bármilyen kihívások elé is állítson az élet, pozitív akarok maradni. Úgy látom, a magyarok gyakran szomorkodnak, de ezen lehet segíteni, és én azért vagyok itt, hogy egy kicsit feldobjam a hangulatot” – teszi hozzá nevetve a 41 éves zenész, akihez sokan odalépnek az utcán pacsizni, mialatt beszélgetünk. Érdeklődnek, ki ő, honnan jött, sokan azt hiszik róla, hogy spanyol.

„Imádom ezt csinálni, és ha azt csinálod, amit szeretsz, az nem munka – pontosan így vagyok ezzel én is. A kilencvenes évek amerikai és mexikói rockzenéit nagyon szívesen játszom, de nem csak gitározok, éppen most kezdtem el írni egy könyvet a helyes gyermekkori táplálkozásról, mert ez a téma is nagyon érdekel” – mondja Fernando, aki folyamatosan tanul magyarul, és kisebb-nagyobb elakadásokkal ugyan, de egyre jobban beszéli a nyelvet.

„Nem könnyű Győrben utcazenélésből pénzt keresni, de a pénz nem minden. Nekem sincs sok, de vannak nálam nehezebb helyzetben lévő emberek is, ezért rendszeresen támogatok hajléktalanokat. Nem tudom, fogok-e még valaha mérnökként dolgozni, mert egyelőre szeretem azt, amit most csinálok. Ez éltet, és ha másoknak is örömöt szerzek a zenéléssel, akkor nekem már jó napom van” – mondta befejezésként az amerikai–győri utcazenész.