Nem is olyan rég még a locsolóbálból indultak locsolni a fiúk, manapság azonban kicsit komótosabban szedik össze magukat, és járnak házról házra a csobolyósok is.

„Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam
El akart hervadni, szabad-e locsolni?” – kezdték a fiúk a jól ismert verset, és bármi is volt a válasz, érkezett is a friss víz a lányokra.

A Csobolyó Néptáncegyüttesben az 1991-es megalakulása óta minden évben megrendezik a hagyományosan vödör vízzel való locsolást. „Ugyan olyan fontos ez, mint az összes többi ünnepünk szakrális része. A fiúkat és lányokat is úgy készítjük fel, hogy elmagyarázzuk nekik a lényegét, nem heccből locsolnak. Régen a kútból mert hajnali friss víz, az úgynevezett aranyos víz megtisztító erejét próbálták a fiúk a lányokra önteni, és ezáltal – ahogy Krisztus urunk halálával és feltámadásával megtisztított minket a bűneinktől – tulajdonképpen a vödör vízzel való megöntés is erről szól” – mondta el Jocha Balázs, a Csobolyó Néptáncegyüttes vezetője.

A szokásoktól kicsit elrugaszkodtak, mert az eladósorban lévő lányokat illene önteni az udvarlóknak vagy barátoknak, de a csobolyósok már a kisebbeket is bevonják a hagyományba, és követik az arany középutat. A tradíció finomabbik változata szerint rozmaringágat mártottak a vízbe, és azzal érintették meg a hajadonokat, a már teljesen feledésbe merült verzió pedig a tehenek itatóvizébe való beledobás volt.

A locsolásért cserébe a legényeknek színesre festett tojás jár. A legenda szerint a keresztre feszített Krisztus előtt egy asszony állt meg imádkozni, kezében egy kosár tojással. A Megváltó vére rácseppent megfestve azokat, innen eredeztetik a hímestojást.

Jocha Balázs reméli hogy később, amikor ezek a legények már apukák lesznek, a saját gyermekeiket is viszik locsolni, életben tartva ezzel ezt a szép a hagyományt.