Az adyvárosi lakásba lépve olyan érzésem van, mintha egy szépséges karácsonyi kiállításra érkeztem volna. A falakon a képek, a székeken és a kereveten a párnák, az asztalokon a terítők mindegyike az év legmeghittebb ünnepét idézi. S akkor a rengeteg karácsonyfadíszt még nem is említettem. A gyönyörű színekben pompázó tárgyak mindegyike foltvarrással készült. Alkotójuk Urai Attiláné Erzsike.

„Némelyik darab kicsit munka- és anyagigényesebb, de vannak olyanok, amiket egyszerűen el lehet készíteni. Csupán egy kis figyelem és türelem kell hozzájuk. Bátran ajánlom mindenkinek, aki nem fél a tűtől és a cérnától” – mutatja gyönyörű kollekcióját.

A Bácsáról származó Erzsike elmeséli, hogy kisgyermek korában a szomszéd nénitől tanult meg kézimunkázni. Később besegített a falusi varrónőnek, aki cserébe beavatta a szabás rejtelmeibe. Olyan ügyes lányka volt, hogy nemcsak a babaruhákat, hanem a babát is maga varrta. Nem meglepő, hogy varrónő szeretett volna lenni. Az álma azonban nem úgy teljesült, ahogy gyermekként elképzelte.

Kezdetben gazdálkodó szüleinek kellett a segítség. Fiatalasszonyként beiratkozott egy varrótanfolyamra, s onnét kezdve a családtagok minden ruhadarabja az ő ügyes kezét dicsérte. Legyen szó szoknyáról, blúzról, nadrágkosztümről vagy éppen dzsekiről, Erzsike mindent megvarrt. Közben férjhez ment, megszülettek a gyerekei. Amikor már nagyobbacskák lettek, jelentkezett a vagongyárba. A tesztvizsga jól sikerült, felvették a motorüzembe. Tizenhat évig dolgozott ott gépi forgácsolóként, fúrta, faragta, köszörülte az alkatrészeket. Idővel megszerezte a szakmunkás-bizonyítványt, így ötven fillérrel emelkedett az órabére. „Nagyon nehéz munka volt, de én szerettem az ezredmillimétereket. Türelmes és pontos voltam, a pici ékek, szelepek gyártását sokszor rám bízták a főnökeim” – emlékezik.

Foltvarrással készült tárgyakat az amerikai filmekben látott először. Már akkor elbűvölte ez a különleges technika. 1989-ben Dolányi Anna textilművész hazatelepült Amerikából és megalapította a Magyar Foltvarró Céhet. A Kisfaludy-színházban tartott egy bemutatót és néhány győrinek is megtanította a patchworköt. Így indult el városunkban a mozaikvarrás.

„Mi, flúgos foltosok megvesszük az anyagot, apró darabokra vágjuk, kicsit összekeverjük, aztán összevarrjuk őket. S hogy mi mindent készülhet a foltokból? Szinte lehetetlen felsorolni. Karácsonyra például kis csizma, fenyő, csillag, alma, faliképek, párnák, táskák, terítők.”

Urai Attiláné a mindennapok megpróbáltatásai mellett ebben a tevékenységben mindig megtalálja a lelki békességet.

„Amikor a családi házból ebbe a kis lakásba költöztem, kellett valami elfoglaltság. A foltvarrás nekem tökéletes választás. Jól érzem magam, amikor megtervezem, amit csinálok, s azt, hogy kinek adom majd. Jól érzem magam, amíg dolgozom rajta. Ha pedig elkészül, a megajándékozott mindig nagyon örül, s ez az én örömöm is.”

Galéria: Ács Tamás